Lassan húsvét; nincs mentségem, bűnös vagyok

Lassan vége ennek a hónapnak is, és eddig semmi kézzel foghatót, szemmel láthatót nem raktam le az asztalra, ami elég szomorú tény, főleg ha az ember tevékenységét szeretik az emberek.

Bevallom, ha nagyon akartam volna, tudtam volna időt szakítani egy kis írásra, de ehelyett másba fektettem az energiáim, és az időm.

Volt ígérve rengeteg dolog, amit végül nem tartottam be, leálltam szinte mindennel, amibe belefogtam.

A jövőben nem fogok ilyen nagyra törő ígéreteket tenni, hanem csak tényleg annyit ígérek, amit nagy valószínűséggel be is tudok tartani.

Minek vállaljam túl magam? Nem igaz?

A legfőbb probléma az volt, hogy annyira jó kedvem volt és lelkes voltam, hogy túlvállaltam magam és olyat ígértem, amit biztos, hogy nem tudtam volna betartani, és nem is tartottam be.

Egyenes leszek, és nem fogok csillagokat ígérni.

Menet közben nekem is sok elhagyott projektem jutott eszembe, mint pl.: A lány, akit szerettem vagy a Kopott sikítás, Infernál - a kezdet.

A legelső kettő pedig csak rövid művek lennének, egyszerű kis novellák.

Volt még tervben a 100 ember című ötlet, aminek írásába még nem kezdtem bele, de papírra fel van írva az alapkoncepció.

Legtöbb írásaim hátterében sokszor az életből merített megfigyeléseim és merengéseim állnak.
Csupa pszichológiai dolog.
Én szeretem az emberek belső drámáját, mert van, hogy az ember a legnagyobb csatáit nem a világgal, hanem önmagával vívja.

Az írásaimban sosem az motivált, hogy minél híresebb legyek (de lehet, hogy már írtam), hanem az, hogy minél többen láthassanak az általam látott világból.
Így talán az, aki olvas tőlem, kicsit megérti hogyan is működik az én agyam, hogyan élek át, hogyan képzelem a dolgokat.

Majd egyszer írok. Addig is viszlát mindenki. Bízzatok bennem és reménykedjetek. Én is ezt teszem.

A Márciussal kapcsolatban

Sajnos nagyon úgy néz ki, hogy nem nagyon tudok időt szakítani az írásra, mivel elég sokat be kell menni hétvégente is + hétköznap is hiába van szabadidőm, lényegében fáradt vagyok.
Hiába alszok, olyan mintha sose tudnám kipihenni magam.

Egyedül a vasárnap az, ami marad nekem, de az is vagy úgy telik el, hogy egész vasárnap pihenek vagy úgy, hogy csak töredéke marad meg nekem és igazából nem tudok sok mindent csinálni, csak eszek, készülődök, alszok.