Egy kis szösszenet

Figyelem! Lehet, hogy nem lesz rövid a következő bejegyzés. Olyan olvassa el, aki szeret olvasni!

Viccesen hangzik, de ez a gondolat zuhanyzás közben pattant ki a fejemből.
Első fordulóban a nemiségről és a nemi hovatartozásról gondolkodtam.
Ugye, fiú, lány, férfi, nő, hetero, biszex, meleg meg mindenféle finomság.

A gondolatmenetem lehet nem lesz egyértelmű, ezért előre is elnézést kérek.

Én heteroszexuális neveltetésben nőttem fel, vagyis elméletileg én heteroszexuális vagyok.
A heteroszexuális felfogás szerint a férfinak vagyis inkább a hím nemű egyednek a nőnemű egyedet kell szeretnie. Mivel tudnak egymással szaporodni.

Ez eddig nem bonyolult. Teljesen alapszintű tudás.

És a szaporodással kapcsolatban arra gondoltam, hogy van egy probléma, ami globális méretű és komoly következményei lehetnek. Ez pedig a túlszaporodás.

Nem nagyon foglalkoznak vele az emberek, pedig rohamosan nő a föld népességének száma.
A szaporodással nem is lenne olyan nagy probléma, ha nem fenyegetné az emberek jövőbeni életét.

Olvashattunk, hallhattunk róla híreket, hogy próbálnak már felderíteni távoli csillagokat, keresnek olyan bolygókat, ahol élhetnek majd a következő, jövőbeli generációk.

Igen ám, de attól, hogy találunk egy másik csillagot, még a Földön maradtak (ha még addigra megmarad a Föld) ugyanúgy túl tudnak szaporodni. Vagyis nyerünk némi időt, de nem állítjuk meg a folyamatot.

Ezzel arra akarok kilyukadni, hogy azzal, hogy keresünk egy másik csillagot és véletlenül találnánk is egyet, nem oldjuk meg a problémát.

Viszont az is igaz, hogy sokkal emberibb megoldás, mint amilyen következményei lehetnek annak, ha nem találunk egy másik planétát.

Ugyanis, az ember hogyan veheti elejét a problémának?

A legbrutálisabb megoldás: HÁBORÚ.

Volt már két darab világháború is. Miért ne lehetne még egy?
A túlszaporodást nem lehet csak úgy diplomatikusan megoldani, hogy megveregetjük a másik vállát és jól van.

Próbálunk emberiek lenni, de valljuk be: Minden ember önző és a saját érdekeit tartja szem előtt.
Senki se áldozná fel magát azért, hogy gátat szabjon egy ilyen problémának.
Persze, az emberek szaporodnak, szeretnének saját képükre teremteni egy utódot, csak éppen elfelejtik, hogy a népesség hatványozódik, és előbb-utóbb már nem lesz hely, ahol élhetnénk.

Mi az, ami másodjára eszembe jutott?

Második megoldás: Egy halálos, embereket tizedelő vírus/járvány.

Ez a második megoldás kétfelé oszlik:

- Ember által készített vírus
- A természet védelmi mechanizmusa által létrejött

A második opcióról inkább nem írok, sokkal fontosabb itt az emberi tényező.

Kifejlesztenének egy halálos vírust, ami sok szemszögből gazdaságosabb, mint egy háború.
Nem kell fegyvert fogni senkire, csak jön, gyilkol, győz.
Nincs tettes, nincs felbujtó, nincs gyilkos.

Harmadik megoldás:

Ez az, amire én is gondoltam, hogy érdemes lenne megtenni.
Mártírok.

A Föld lakosságának X százaléka vállalná, hogy lemond a szaporodásról.
Nem a szexről, csak a szaporodás képességéről.
Nem csak nők, férfiak is.

Ez elsőre nagyon kegyetlenül hangzik, és nem is lehetne kellemes úgy élni, hogy tudod, hogy nem hozhatsz létre utódot. Lehetne örökbe fogadott gyereked, de tudnád, hogy nem hordozza a génjeid.
Elsőre hülyének gondolnának emiatt. Viszont gondolj csak bele! Te inkább az önzőséget választod és inkább megvárod, hogy bekövetkezzen az előző két megoldás?

Én inkább lemondanék arról, hogy szaporodjak, mintsem hagyjam, hogy a dolgok olyan szinten elfajuljanak, ami egy újabb háborúhoz vezet.

Ha már lehet választani sok rossz közül, akkor inkább a kevésbé rosszat választom. Jól nem is választhat az ember. Maga az emberi természet is hibás. A jövő kimenetelét a jelenben lehet változtatni.

Persze, milyen abszurd dolog, amit leírtam. Milyen képtelenségeken jár az agyam. Én csupán a jövő kimenetelén gondolkodom. És szeretnék egy békés megoldást találni. És amíg kicsi az esélye, hogy találjanak egy olyan bolygót, ahol az emberek élhetnek, addig véleményem szerint ez lehet a legjobb megoldás.

A büszkeség és az önzőség lehet az emberek veszte. Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a természetes szaporodáson gondolkodjunk, amikor már az egész világ nem természetesen működik. Már régen nem vagyunk abban a helyzetben, hogy csak magunkra gondoljunk.

2017 és a többi

Megkésve, de szeretnék Boldog Új Évet Kívánni mindenkinek!

Ami az előző évet illeti, a saját szemszögemből nézve borzalmas volt (nem állítom, hogy nem voltak benne szép pillanatok, de több volt a rossz, mint a jó).

Új év, új kezdet, én is próbálok erőt gyűjteni az egész évhez, ami elém került.
Van munkahelyem!

Visszakerültem az Eagle Ottawához, Szolnokra. Újra szabogathatok. Voltak, akik örültek nekem és voltak, akik kevésbé (de ők nem számítanak).

A szerelmi életem most OFF-on van, egyelőre az elém kerülő kihívások és az önmagam darabjainak összeszedése most a fő érdekeltségem.
Próbálom megtalálni azt az energiát, azt az életvidámságot, az a tenni akarást, amit régebben birtokoltam.

Annyi örömöm van, hogy sikerült visszakerülnöm a régi műszakomba, így nem idegenek közé kerülök, hanem ismerősök közé, akikkel szívesebben dolgozok együtt.

Az írással kapcsolatban:

Az év elejét pihenőpályára raktam, jelenleg nincsen folyamatban lévő írásom, de ez nem lesz mindig így.

Az előző évben elkezdtem írni egy újabb történetet, ami szintén novella lesz (mert én rövid távon akarok teljesíteni még).

A címe: Testem és Vérem

Amit lehet tudni róla:
Jelenleg a 6. oldalnál járok, de nem halad gyorsan, mert próbálok alapos lenni és próbálom a legtöbbet kihozni belőle, mert azt szeretném, ha ez egy kiemelkedő alkotás lenne.

Ugyanakkor szeretnék majd nem csak novellát, hanem ilyen kis, nem is tudom, szösszenetet írni.

Hamarosan megosztok egy linket, amin elérhető lesz a készülőben lévő írás (a nagyon kíváncsi emberek számára).

A rajzolással kapcsolatban:

Fogok még valószínűleg rajzolni, de jobban az írásra fektetném a hangsúlyt. Nem régiben is rajzoltam egy párat, majd a későbbiekben beszkennelem őket.


Ennyi lett volna egy lélegzet vételre. Köszönöm bárkinek, aki olvasta.