Március végi

Holnap már április elseje lesz, bolondok napja. Mindegy, nem erről akartam írni.
Rendeltem netről 4 giga DDR2 RAM-ot, a mostani gépbe, amiről írok.
Ez már saját és majd húgom tulajdona lesz, ha minden sikerül és sikerül olyan állapotba hoznom, amitől rendesen fog működni.
Még hiányzik bele egy SSD, meg talán kap egy új tápot is.

Corsair TWIN2X Dual Channel készlet, 2x2048MB DDR2, 800MHz, DHX

A fenti linken látható a termék, amit rendeltem (emagról).

Mert jelenleg csak 2,5 Giga RAM van benne. És az valljuk be, a mai világban már kevés.

És mellesleg nem is egyforma a két RAM, ahogy az a képen is látszik.
A fél gigás valami no-name akármi.

Szóval, fejleszteni kell. Nincs mese.
A vicc az egészben az, hogy a DDR2-nek most olyan borsos ára van (mivel már régebbi és alig lehet kapni), hogy annyiba kerül, mint anno, amikor megjelent a DDR3 (ami újabb).
És a DDR2 memória árán már elég komoly minőségű és kapacitású DDR3-mat lehet venni.
Csak sajna ez a gép régebbi és nem támogatja. Különben biztos, hogy DDR3-mat vettem volna bele.

Ennyi lett volna mára. Tudom, nem nagy durranás, nem okozott katarzist. De hát ez van. Ez is valami. Ez is egy hír.

Újra itthon, Húsvét

Úgy adódott a dolog, hogy haza kellett jönnöm Németországból, mert fizikálisan túl megterhelőnek találták számomra.
Aminek egyrészt örülök, mert így újra hazai ételeket ehetek, a családom és barátaim körében lehetek.
Ami viszont elszomorít, hogy nem tudtam megfelelni a követelményeknek és így nem csak másoknak, de saját magamnak is csalódást okoztam.
Ugyan itthon kapok munka lehetőséget, de nem tudom, hogy pontosan mit és hol.
Nem tudom, hogy bírni fogom-e fizikailag vagy sem.
A legrosszabb esetben munka nélküli leszek.
Legjobb esetben pedig sikerül végig csinálnom, megerősödök és újra kimehetek németbe.

Annyira bizonytalan most minden, hogy nem tudom biztosra megállapítani, hogy mi lesz a következő lépés.
Jelenleg több lehetőség van, amiből van az egyik vagy a másik fog bekövetkezni.

Húsvét:

Ezen a héten (2016.03.27-2016.03.28) lesz húsvét idén. Itthon leszek. Még egy húsvét, amit itthon tölthetek.

Egyéb hír:

Ha minden úgy alakul, akkor tudok majd írogatni.

Kifordítva folytatás

21. fejezet

- Ezt a helyet is kipucoltuk. - mondta társának. - A következő célpont...- figyelte a telefonja kijelzőjét. -...pedig, a Szent Mária templom lesz. Egy újabb vámpírfészek.
- Eléggé a begyében vagyunk már a vámpíroknak. Főleg a Castiel családnak. - mondta aggodalmas hangon partnere. - Mi lenne, ha felfüggesztenénk mára a gyilkolászást és végre visszatérnénk a bázisunkra?
- Ha félsz, akkor visszamehetsz. - szemeivel mély, szúró benyomást téve nézett. - De én elvégzem, amibe belekezdtem.
- Sok szerencsét, James. - kezet fogott, majd elment.
Nem tétovázott sokáig, ő is megindult saját irányába. Az utcán úgy tudott a leghalkabban közlekedni, ha gyalogosan ment. A járművek csak felhívták volna a másik lények figyelmét. Szerencséjére egyel sem találkozott útközben. A nap kezdett leereszkedni. Ez azt jelentette, hogy hamarosan elszabadul az éjszakai pokol. A pokol, mely tele van halálsikolyokkal, hörgésekkel és vörösen izzó szemekkel.
A városközponttól nagyon messze esett a templom. Majdnem hogy a város legszélén lett felhúzva.
Gyanakodott.
- Túl nagy a csend. - derekáról leakasztotta a feltekert kötelet, majd kampót erősített a végére.
Felmászott a templom oldalán. A tetőről elment az ablakig. Amikor benézett az ablakon érdekes dolgokat látott. Emberek. Emberek és vérfarkasok. Egy kétségbeesett küzdelem.
- Mi a fene folyik itt? - nézett értetlenül.
- Kíváncsivá tett téged, hogy miért nincsenek itt vámpírok? - szólalt meg valaki a háta mögül.
- Ki vagy te? - előkapta jobb lábától a karót, de addigra az illető eltűnt.
- Nem csak az emberek küzdenek az életükért. Minden élőlény a saját túléléséért küzd.
- Mutasd magad! Ne bújj el előlem! - fordította balra a fejét.
- Ó, én csak egy hang vagyok a fejedben. Egy test nélküli hang.

1 hét pihi

Úgy adódott, hogy nem ezen a héten mehetek ki Németországba, hanem majd csak jövőhéten. Ami egyrészt örömhír is számomra, mivel találkozok majd Kukival (előző bejegyzésben volt róla szó, aki nem tudná, hogy ki az). Meg az is jó, hogy mivel felmondtam, így a fizetésem is megkapom, és úgy fogok tudni kimenni. Nem kell előleget kérnem. Másrészt viszont azért nem lesz jó, mert ha később megyek ki, később is fogok hazajönni. De ami még jó benne, hogy az vigasztalhat, hogy jobban fogok keresni, mint eddig.

Mivel így adódott a helyzet, így több időt tölthetek a családommal, barátaimmal így az utolsó hetemben, ebben a hónapban. Többet tudok olvasni, írni, filmeket, animéket nézni, zenét hallgatni.

Nem tudom milyen arányban fogom tudni szétosztani a dolgokat, de megpróbálok mindenre egy kis időt szánni.

Ennyi vón'. Kösz, hogy olvastátok/tad. Na, csá.

Márciusi első

Március elseje van, közeledik a tavasz, még ha nem is tűnik úgy, a sok esőzés és borult idő közepette.
Első és legfontosabb hírem az lenne, hogy befejezem a pályafutásom az Eagle Ottawa köreiben, és kimegyek Németországba dolgozni, mert jövőbeli sógorom (Kuki) is kint dolgozik és meggyőzött, hogy én is menjek ki. Jelentkeztem, azóta eltelt egy hónap, vissza is jeleztek. Szóval irány Német.
Ez egyúttal azt is jelenti, hogy kevesebb időm lesz írni, mivel teljesen más munkakörökben fogok mozogni, másmilyen időbeosztással.
De senki ne csüggedjen! Nem adom fel az írás iránti szenvedélyem és odaadásom. Folytatni fogom az írást, csak ritkábban.

Rostos babafos. Fostos babarost. (Just kiddin' = Csak viccelek)

Fontosabb márciusi projektek:

- Téboly 2 (február óta írás alatt)
- Kifordítva (még nem kezdtem bele)

Igen, csak két dologgal fogok foglalkozni, hogy ne legyek elhavazva, ne halmozzam fel a sok írni valót.

És hadd mutassam be az idei évben megismert egy új kedvenc dalom:

Ezt csak úgy mellékesen raktam ki, mert olyan kedvem volt. :)

Jó szórakozást a videóhoz. És egyúttal el is búcsúznék, majd írok, amikor tudok. See ya next time = Legközelebb találkozunk. Písz niggerek, tesók, és mindenki, aki a föld nevű bolygón él.