Segítség azoknak, akik nem látják a kiutat

Írtam az előző bejegyzésemben, hogy nem akarok lelki guru lenni, de mégis megszegem. Vannak idők, amikor az embernek szüksége van a segítségre. Tudom jól, milyen keresztül menni a sok nehézségeken. Szeretnék a vezérfénye lenni ezeknek az embereknek. Nem vagyok profi, nem vagyok pszichológus. Minden, amit írni fogok a saját tapasztalataimon, megfigyeléseimen alapul. Rengeteg közhely, abszolút igazság vagy alapigazság lesz az írásomban, amit már sok-sok évvel ezelőtt mások is leírtak, megosztottak. Kezdjük ott, hogy ezeket jelenleg azért úgymond könnyű leírnom, mert én nem vagyok a mélyponton, ahogyan azok, akiknek ez az írás szól/hat. De legjobban tiszta fejjel tud gondolkodni az ember.

Hessegesd el a negatív gondolatokat a fejedből! Ha szarból építesz várat, akkor az a szar vár fog rád zúdulni. Bizonyított dolog, hogy a sok negatívum hatással van lelki, testi egészségünkre. Szóval minél tovább kapaszkodsz abba, ami fájdalmat okoz neked, annál tovább fogod érezni a fájdalmat.
Most jönnek majd a neked könnyű szövegek. Meg a kifogások. De ez így van. Ha valaki nem akar megoldást találni a problémájára, akkor csak kifogásokat keres. Tovább matat a szarban.

Nehéz elengedni a számunkra kedves dolgokat/személyeket. Folyamatosan lejátszódik minden egyes kedves pillanat, ami még több fájdalmat okoz. Felesleges dolog olyan valamin keseregni, ami felett nincs hatalmunk, nem tudjuk megváltoztatni. Az életben minden változik. A rossz állapotok között mi mégis maradni akarunk. Úgy érezzük, hogy nincs tovább. Nincs több lépés, levegő, erő, bármi, ami hajtana minket előre.

Legyél önző! Az furán hangzik, de igaz. Az életben maradáshoz nagyon fontos, hogy önmagadra gondolj. Arra, hogy egészséges akarsz maradni, arra hogy szeretnéd visszanyerni az erőd, visszakapni a boldogságod. Szeresd önmagad és akarj magadnak jót! Az, hogy az életben az ember előre tudjon lépni, le kell győznie legnagyobb ellenségét: önmagát. Nagyon jó képessége az embereknek, hogy amikor rossz veszi őket körül, akkor megfeledkezne a jó dolgokról az életben. Csak is a rosszat látják maguk körül és ebből építik fel maguk köré azt a sötét burkot, amitől képtelenek tisztán látni.

A képesség, hogy visszanyerd a boldog önmagad ott lakik benned. Ahol a probléma, ott a megoldás. Minden fejben dől el. Minden csak nézőpont kérdése. Lehet, hogy bizonyos dolgokra, csak életed későbbi szakaszában ébredsz rá. Később fogod látni azt, amit azelőtt nem vettél észre. De ezek miatt ne utáld önmagad! Ne neheztelj magadra! Rosszul csináltál dolgokat, de már azóta tudod, hogy hogyan kéne másképp. Az életben nincsen visszafelé. Ezért is kár bánkódni azon, ami már elmúlt. Ezért is kell folyamatosan azzal törődni, hogy mi lesz a következő lépésed. A kudarcot mindig bele kell kalkulálni a jövőbe. Nyilván senki sem olyan hülye, hogy elhiszi, hogy sosem fog vele rossz dolog történni, ha elérkezett a jó.

Tervezés! Ha tervezed a jövőd, az elsődleges célod, mindig önmagad köré épüljön. Ez megint csak az önző rész. De ha nem akarsz újra nagyot csalódni, újra sokat szenvedni, akkor ezt kell tenned. Minden, csak önmagad után következik. Ettől még nem leszel rossz ember vagy egoista. Ne nagyban építs! Szedd szét apró elemekre a terveid! Haladj fokozatosan, szépen alulról építve. Hidd el, hogy sokan vannak olyan helyzetben, hogy csak apránként tudnak építkezni. Ez nem szégyen. A kínai fal sem egy nap alatt épült. Szóval ne ess kétségbe, ha nincsen minden azonnal a helyén. Idővel úgy is a helyére rakódik minden.

A legfontosabb, amit nem írtam az elején, mert nekem is csak utólag jutott eszembe (én is hibázok, de nem baj, én így szeretem magamat):

Ahhoz, hogy a világban, az életben sikerüljön haladnod, előbb önmagad kell megtalálnod. Minden anyagi, érzelmi dolog csak ezután jöhet. Nehéznek tűnik, szinte lehetetlennek, de nem az. Életünk során folyton azzal vagyunk elfoglalva, hogy a minket körülvevő környezet, világ mit gondol rólunk és ezekből próbálunk meg építkezni. Az élet egy verseny, gondoljuk. Az életben minden a viszonyításokról szól, hogy te miben vagy jobb, vagy miben vagy rosszabb. Felejtsd el ezeket a hülyeségeket! Az élet nem verseny! Nem kell másokhoz viszonyítanod magad! A lényeg az, hogy te elégedett legyél önmagaddal, és nem csak kívül, de belül is. Ha mások nem szeretnek, nem ismernek el, ez az ő lelki hiányosságuk, nem a tied. Hiszen, ha megtaláltad önmagad, akkor már egész vagy.

Viszont az írás félreértelmezését se szeretném. Ez nem arról szól, hogy ignorálj mindenkit. Arról szól, hogy a legelső és legfontosabb személy, akinek a véleménye számít, az mindig te legyél. De hallgasd meg azokat, akik szeretnek és fontos vagy nekik. Mert a végső döntés úgy is a tiéd.

Mit érzek most

Végre eljött az a pillanat, amikor arról fogok írni, hogy hol tartok most érzelmileg, mentálisan.
Hanyagoljuk most a koronát, felejtsük el, hogy milyen nehézségeket, gátakat szab/ott nekünk.
Nem akarok senki lelki guruja lenni vagy ez a lélek tanácsadó (hiszen jelenleg én is változáson megyek keresztül).
Én csak azt tudom, hogy az emberi élet és annak szakaszai csodálatosak. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer eljutok arra a pontra az életemben, hogy már nem küzdök többet magammal, nincsenek félelmeim, nem aggódom a jövő miatt. És ez nem azért van, mert szociopatává váltam vagy ilyesmi, hanem azért, mert végre rá jöttem, hogy teljesen felesleges olyan dolgok miatt félnem, amik még csak meg sem történtek és nincsenek jelen az életemben. Nem arról van szó, hogy hazudok magamnak, hanem az, hogy látom, hogy amitől félek, az nem létezik. Nem, nem csavarodtam be. Az előző pár mondat alapján sokan megkérdőjelezhetik mentális egészségem. Köszönöm szépen, jól vagyok, nem voltam még ilyen jól talán sose. A hosszú idő alatt nem olvastam könyveket, nem olvastam szinte semmit, ami befolyással lehetett volna rám. Az idő múlásával magamtól ébredtem rá. Felesleges azon görcsölnöm, hogy hogy áll a hajam vagy tetszek-e akárkinek is. Nem arról van szó, hogy teljesen feladtam vagy eldobtam volna magamtól mindent. Csupán csak nem görcsölök, élvezem azt, amim van. Még mindig örök téma, nem hagynak vele, a család alapítás, gyerek és a szokásos dolgok. Azt gondolják, hogy én egyáltalán nem akarom. Pedig ez nincs így. Nem akarom én sem a végtelenségig kihúzni. Építeni akarom az életem, csak az, aki kívül áll, nem látja, nem érti. Nem arról van szó, hogy mindenki hülye, aki körül vesz. Csak épp nem látnak bele. Ezért nem is hibáztatok senkit. Régen zavart ez a dolog, hogy minden elúszik körülöttem. Jaj, kifutok az időből. De ez mostanra megváltozott. Én diktálok, én irányítok, az idő a kedvem szerint halad. Lehet, hogy nem vagyok tökéletes (mint sokan mások), de tudom, hogy mit akarok és hogy hogyan akarom. És nem szeretem, ha ezt megkérdőjelezik. Mindig is olyan ember voltam, aki úgy volt vele, hogy ha ő nem szól bele más életébe, akkor más se szóljon az övébe. Tudom, hogy jót akarnak, de az nem segít rajtam. Az én akaratom se segít rajtuk. Én csak annyit szeretnék, hogy: WATCH AND SEE, vagyis figyelj és lásd! Nem ígéret halmazokat akarok. Mert tudom, hogy sokszor nehéz teljesíteni. Csak annyit szeretnék, hogy senki se szóljon semmit az életemre. Dőljön mindenki hátra és figyeljen! Tudom, nehéz megállni beleszólás, szavak, tanácsok nélkül. Mert mindenki attól fél, hogy nem fog sikerülni. Mindenki attól fél (ez eddigi ismereteik alapján), hogy nem úgy fogok tenni, ahogyan elterveztem. Nehéz meggyőzni a kritikusokat, de nem lehetetlen. Én úgy érzem, hogy jó úton járok, ott vagyok, ahol lennem kell és azt teszem, amit tennem kell. Az, hogy húzom az időt, nem a félelmem miatt van, hanem azért, mert úgy érzem, hogy még nem kell lépnem. Sosem jártam még ennyire közel önmagamhoz. Lehet, hogy ez az infó túl sok vagy nem túl értelmes, de most így tudom kifejezni magam. Jelenleg ezen a szinten állok.

Köszönöm bárkinek, aki elolvasta (valaha).