Hogyan fog visszaállni a sztenderd?

Mivel már nem vagyok beteg, és hétköznap nyomnom kell a melót, ezért kevesebb időm lesz akármit is írni. Ennek a hatása, hogy lassabban fogok haladni mindennel. Ennek pedig a hatása, hogy most ki kell magyaráznom, hogy akkor hogyan fogom visszaállítani a rendet a blogba.

A Töréspont ezentúl hetente fog megjelenni, szombaton vagy vasárnap, attól függ, hogy melyik nap fogok jobban ráérni.

Az Infernál sorsa pedig egy hosszú pihenő (ahogy a többi projekt is arra a sorsra került).

Egyelőre ennyivel tudtam szolgálni. További információ halmazt a későbbi blogomban fogok megosztani.

Töréspont folytatás töretlenül

Igen, folytatódott a történet, mert sikerült tovább írnom hétvégén.

3. fejezet

Az erdőtől nem messze tért magához. Vállig érő, fekete haja telement homokkal.
Arca bal oldalán égető csíkot érzett. Jobb szemét nem tudta teljesen kinyitni a zúzódás miatt.
Nem emlékezett arra, hogy mi történt, sem arra, hogy ő maga kicsoda.
A lány arcára kétségbeesés ült. Fura, tompa hangokat hallott.
Egyre közeledtek felé. Távolról csak elmosódott maszlagoknak tűntek,
de ahogy egyre közelebb értek, jobban kirajzolódott a vonaluk.
Sötétkék ruhát viselt kettő, míg a harmadik sötétzöld melegítőfelsőt és
ugyanolyan színű nadrágot. Férfiak voltak. A sötétzöld ruhásnak ovális, vidám képe volt,
a többi kettőnek pedig meggyötört, borostás. 30 év körüliek lehettek.
Amikor már elég közel értek hozzá, megszólította az egyik kék ruhás:

- Hogy hívják önt, hölgyem? - hangja úgy hatott, mint a keserédes étcsokoládé.
- Nem, nem tudom. - préselte ki magából a szavakat gyengén.
- Emlékszik arra, hogy hogyan került ide? - kérdezte a zöld felsős.
- Ne-nem. - erőltette ki a szavakat. Az arcukat még most sem vette ki tisztán.
- Segítsétek fel, és vigyétek a többi sebesülthöz. - mondta a vidám képű.
- Ne! - ellenkezett a nő, amikor megfogták a karjait. - Kérem, ne!
- Várjatok! Mindjárt ide ér az egyik orvos.

Úgy is lett, ahogyan azt a férfi mondta. Megérkezett a doktor, a maga rövid, kócos,
sötétbarna hajával és alattomos mosolyával. Megvizsgálta a nőt.

- Úgy tűnik, hogy nem tört el semmije. Nagyon szerencsés.
Most pedig megnézem a pupilla reflexeit is. - elővett a zsebéből egy kézi lámpát.
Amint a szemébe világított, a nő ellökte magától az orvost.

- Ne! - kiáltotta, majd felpattant és ahogy csak tudott beszaladt a közeli erdőbe.

Visszatérés, vár építés

Sok mindennel elmaradtam, de igyekszem pótolni a hiányosságokat, nézzétek el nekem, hogy nem tudok mindent azonnal pótolni.
Egy kisebb betegséggel is küzdöttem, meg mindent helyre kellett rakni a gépen is.

Ami várható az elkövetkező periódusra:

- Töréspont folytatása (elkészült a 2. fejezet, hála az odafigyelésemnek).
- Folytatom az olvasást, hogy minél jobb anyagot tudjak én is produkálni.
- Blogger7 (majd egyszer beköszönt, ha mindent a helyére tudok állítani).
- Kifordítva feat Töréspont (igen, elkezdődik majd egy összekeverés, amit már régóta terveztem).
- Infernál (Ha megkerül a pendrive-om és sikerül visszakérnem az anyagot, akkor folytatom az írását).

Ami eddig történt:

- Folytattam a Töréspont írását. Második fejezet pipa.
- Elővettem a rajztudásom (papíron és gépen is) és próbára tettem magam, hogy mennyit fejlődtem.
- Olvastam a Tűz és Jég dala V. kötetét, a Sárkányok táncát.
- Mangákat olvastam és megnéztem a Tokyo Ghoul című animét.

Decemberben új munkahelyre (lehet írtam az előző bejegyzésben) tettem szert.
Remélem sokáig fog tartani, meg én is szeretnék sokáig maradni, hogy tudjak pénzt gyűjteni a terveimhez.
Levágattam a hajam (eléggé megnőtt már), elég rövidre (de nem kopaszra).
A szünetben (dec.24 - dec.27) először a családommal voltam otthon, majd (dec.29-jan.04) a barátnőméknél töltöttem, így az új évet is náluk ünnepelhettem meg.

Jaj, utólag is Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek (jókor, majdnem hónap végén).

Örülök, hogy 2015-ben is írhatok (magamnak) blogot.

Nagy örömömre szolgál kirakni a Töréspont c. regényem második fejezetét ide.

Bon Apetit! (Jó étvágyat)

2. fejezet

Egy barlangban tért magához. Hallotta, hogy a közelben lévő tenger milyen hangosan morajlik.
A hátában nyilalló és égető fájdalmat érzett. A lába teljesen el volt zsibbadva.
Melissa emlékeiben csak szilánkdarabok maradtak a történtekről.
Valami meghibásodott a gépben. Sokan még azelőtt meghaltak, mielőtt maga a repülőgép lezuhant volna. És egy hirtelen homály köszöntött be...
Hosszú, szőke haja rakásban állt az arcán. Próbált felkelni, de a hátában lévő fájdalom nem engedte.

- A gyerekeim. - futott végig az agyán, amikor teljesen helyrerázódott minden gondolata.
- Peter, Amelia, itt vagytok valahol? - próbált kiabálni, bár csak gyenge nyöszörgést préselt ki a torkán.

Nehezen az oldalára fordult, hogy jobban körül tudjon nézni. 
Senkit sem látott, csak szikla darabokat és rengeteg homokot. Ez még jobban elkeserítette.
Később a bal kezével kitapogatta a hátában lévő fájdalom helyét. Nagyot szisszent, amikor megtalálta.
Keze véres volt. Nem tudta megállapítani az időt a barlang félhomályában.
Miután a lábába teljesen visszatért mindenhová a vér, nehézkesen talpra állt. Igaz, kicsit görnyedve.
Minden erejét összeszedve kivánszorgott a barlangból.
Szemébe lándzsaként érkezett az erős napfény, ami már közeledett a tenger horizontjához.
A feje is megfájdult az intenzív fény hatására. Rövid idő után megszokta szeme.
A homokban néhány helyen pálmafa levelei és törmelékdarabok hevertek.
A tenger vize alacsonyan nyaldosta a partot.
Nehézkes léptekkel megindult felfedező túrájára, annak reményében, hogy hátha talál valakit.
Pár lépés után belebotlott egy hosszú, vastag, ágdarabba, amit ellepett a homok.
Gondolta jó lesz járóbotnak, hogy könnyítse a közlekedést.
Tőle jobb oldalra egy hatalmas erdő terült el tele különféle fákkal.
Mivel a parton nem látott semmilyen élőlényt mozogni, úgy határozott,
hogy az erdőben próbál szerencsét.
Az erdő hűvösebb és nyirkosabb helynek bizonyult. Érezte is meztelen talpán.
Hallotta, ahogyan a növények között állatok mozognak és adnak ki hangokat.
Kicsit félt, de érezte, hogy előbb-utóbb találkozni fog majd valakivel, aki a segítségére lehet.

To be continued...

Kimaradás

Rég nem írtam ide, mert technikai problémákba ütköztem és mivel nem vagyok az a high tech ember, akinek minden eszköze megvan, hogy át tudjon hidalni minden problémát, ezért nagyon sok időre elmaradt a blog szerkesztése, írása.

Első, és egyben legfőbb oka az volt, hogy a gép meggalydult és nem tudtam rendesen használni, ezért szervízbe ment a téli szünet ideje alatt.

Második ok, hogy nem nagyon volt időm gép elé kerülni, mert intéztem az ügyeimet, új munkát szereztem, és ugye a régit is le kellett zárni, papírok, minden.

Harmadik ok, nem volt fizetve a net, és lekorlátoztál olyan szintre, hogy egyszerűen semmit se lehessen csinálni.