Amikor írom ezt az egészet, akkor már nem az elején járunk. Nem új dolog. Mostanra már az egész világ megismerhette ezt a féle betegséget, a csapból is ez folyik, az ember, akkor is találkozik vele, ha nem akar. Sok kárt okozott a hírek alapján, ami eljutott hozzánk a médián keresztül. Nem akarok mélyen bele menni a dologba, hiszen már mindenki ismeri. A különössége annak, amit itt leírok az az, hogy én hogyan látom és hogyan gondolok a dologra.
Először is ez a korona dolog nekem azért különös, mert (nem akarok összeesküvés elméleteket szőni vagy ilyesmi) hasonlít egy korábban felvázolt elméletemre a túlnépesedéssel kapcsolatban. Persze szeretném azt hinni, hogy ez nem igaz és csak véletlen egyebe esés a dolog.
Második dolog, ami miatt meg is akartam írni ezt a bejegyzést, az az, hogy (eddig titokban tartottam) nekem is volt egy elképzelésem a világ megváltoztatásáról.
Szóval jöjjön, amiről főként írni akartam:
A világ megváltoztatásra tervem VS A koronavírus, ahogyan megváltoztatta a világot (eddig):
Az én elképzelésem az volt, hogy a kis emberek alaposan felkészülve (élelmek, víz elraktározása stb) elindítanak egy globális gazdasági összeomlasztást azzal, hogy senki nem megy dolgozni, mindenki marad otthon, a nagy pénzes embereket had egye a fene, a termelés leállása rájuk is kihatással van, hiszen nem terem a lóvé, megáll az élet. A kis emberek pont erre készültek volna fel, hogy őket ne érje hátrány.
Ezzel szemben a vírus hasonlóan gazdasági összeomlást okozott, azzal a különbséggel, hogy erre a kis emberek nem tudtak felkészülni és veszélybe került a megélhetésük.
A közös probléma mindkét kimenetelben az, hogy a gazdaságnak mennie kell, hiszen így marad fenn az élet.
Pozitívum, hogy a gyárak működésének csökkenésének köszönhetően tisztult a levegő, az állatok biztonságosabban élhetnek a kevesebb ember miatt. Az emberek elkezdtek olyan életmódban élni, ami kedvezőbb a környezetre nézve.
Az én elképzelésembe nem kellett vírus, csak az emberek összefogása és felkészülés.
Az emberek összefogása (már ahogy) a vírusos résznél szerepel, de a felkészülés teljes mértékben kimaradt.
Nem tudok többet írni róla, mert még nem tartunk a végén. Igazán csak akkor tudnám jobban összehasonlítani, ha már véget ért volna. Így viszont marad a kétely, a találgatás. Talán még annyit tudok írni, hogy a tervem is hosszabb időre nyúlik el. Talán ebben is hasonlítani fog.
Az írásom jövőjéről nem nagyon tudok nyilatkozni, csak annyit, hogy szeretném folytatni, szeretnék túl jutni ezen, pont úgy, mint mindenki más.
