Az utóbbi időben nagyon keveset írtam a blogba és erre nincs mentségem. Lehet, hogy ez egy olyan hely, ami elhagyatott, mint egy sivatag vagy olyan, mint egy lakatlan sziget, ahova csak véletlen tévednek emberek. És jó magam, a "teremtője" is csak ritkán vet rá pillantásokat. Annyit azért le kell szögeznem, hogy nem fogok felhagyni az írással, még ha ez sok embernek (akik nem is látják ezt a blogot) nem tetszik. Az írás számomra olyan, mint valakinek levegőt venni. Nem tudok nélküle élni és nem is szeretnék. A lényem, a személyiségem része. Írásban sokkal jobban ki tudom fejezni magam, mint beszédben, mert egy buta zárkózott ember vagyok, aki a saját fejében teremt univerzumot. Csak hogy a lényegről is beszéljek vagyis inkább írjak, elárulom nektek, hogy van egy írásom, amit már elég régen megkezdtem, de még nem fejeztem be, de nagy vonalakban tudom, hogy mit akarok bele írni és be is fogom fejezni egyszer. Csak lusta vagyok, meg szeretem magam lekötni mindennel és nem a lényegre fókuszálni. Ilyen vagyok. Egy kaotikus személyiség. Több írásom is van tervben, de egyelőre majd csak ezt az egyet, aminek tudom is a lezárását, akarom befejezni. Hogy miről van szó? Ja, hogy eddig nem írtam le? Én buta. Látjátok? Kaotikus. A szóban forgó írás címe pedig: Testem és Vérem.
Nem arról van szó, hogy nem akarom befejezni, hanem arról, hogy a nagy vonalakban lévő befejezés előtt szeretnék tartalmat is adni. Nem csak bumm, lezárni és akkor mindenki fogadja el, hogy az úgy van. Nem. Én szeretem kidolgozni a történetet. És maga a történet többi részével van gondom. A feltöltéssel vagy kitöltéssel vagy értitek. Nem azzal van gond, hogy nem tudnám, hogy hogyan fogom lezárni vagy hogy az oda vezető út milyen lesz, hanem a köztes kitöltés.
Másik írásom a Hurok, melyen azért nem dolgozok mostanság, mert rengeteg ötletem van. Mármint egy olyan témához nyúltam, ami rengeteg mindenről szólhat. És nem átlagosan írom, hanem ez egy különleges írás, ugyanis itt nincs kifejezett főszereplő. Szempont karakterek vannak, de szinte senkinek nincs neve, mert a történet szempontjából nem a személyük a lényeg, hanem hogy rajtuk keresztül hogyan tudom elmesélni a történetet. Számomra ez egy nagyon izgalmas téma, mivel mindig is meg lehetett engem bolondítani a természetfeletti, misztikus, fantasy témákkal. Szóval nagyon szerteágazó témát ölel körül ez az írás és magam sem tudom hogy hogyan fejezzem be, vagy hogy milyen irányba tartsak benne. Nehéz megfogalmazni egy olyan dolgot, ami a képzeletet felülmúlja. Nehéznek, nehéz döntés volt, de mm, döntöttem.
Az írásokat sokszor az is nehezíti, hogy elképzelek valamit és sokáig nem folytatom, de ugye menet közben meg én magam vagyok az, aki változik, nem az írás. Vagyis másabb lesz a nézetem, másképpen látom a világot, mint az előtt. És az írás ugye a régebbi énem nézőpontja szerint kezdődött el. Próbálok keveset ígérni és annál több mindent betartani.
Remélem, hogy jövőre több időt tudok majd az írásnak szentelni, mert ugyan Facebook chaten vagyis inkább Messengeren elég sokat pörgetem a szavakat.
Kellemes Karácsonyt (Karit) utólag mindenkinek és Boldog Új Évet előre is.
Tisztelettel: Nagy László, azaz (saját elnevezésként) Ryuzakika (ha nem tudod kiejteni nem baj)
Ui.: Így ejtsd ki: Riuzakika.
