Magánéleti rövid hír

Nem tudom, hogy írtam e róla, de szerintem nem, ezért leírom.
Jelentkeztem a Penny-be, és hát múlthéten megtörténtek a vizsgálatok, átmentem mindenen.
Hétfőn (2016.05.30) kezdek.

Amit tudni kell:

- Egy műszakos (délelőttös)
- Reggel 8:00-tól 16:00-ig (ha 8 órát) 17:00-ig (ha 9 órát) 18:00-ig (ha 10 órát) kell dolgoznunk.
- Első három hónapban (156K bruttó) a fizetés.
- Prémium rendszer (ha az elvárt felett teljesítünk)
- Erzsébet utalvány (4 000 Ft)
- Egyéb kedvezmények (amiket most nem tudok fejből)
- Céges busz hoz-visz (nem kell biciklizni)

Amire jelentkeztem:

- Komissiózó, azaz áru összekészítő.

Ennyi lett volna a hír.

 

Ui.: A jövőhéten várható a Kifordítva folytatása, és egyben a régi fejezettel bezáródó rész. Így már minden szereplő a régi kerékvágásból folytatja tovább kalandjait.

 

 

Egy elkeveredett, de megtalált fejezet (Non-verbális)

Visszatért végre, hosszú idő után...

Non-verbális

(2013.12.03)

5.fejezet: Bonyodalmak

Elég sok kalandon mentem keresztül az eltelt időben. Elég sok szépség került a kezeim közé.

Szép élmények, emlékek. Véget ért a nyár és véget ért az ősz. Beköszöntött a jéghideg, kegyetlen tél.

Amilyen zord lett az időjárás, úgy zordult meg az én életem is.

Nem sok kapásom volt. Úgy éreztem minden szerencsém elszállt. Nem találtam helyem a világban.

Egyedül, éhesen, fázva, mint egy kis koldus gyerek kerestem valami célt az életemben.

A forró csókok helyett, most csak a hideg csókolgatta az arcomat. Teljesen átjárta minden egyes porcikámat. Még a ruhámban is úgy éreztem magam, mintha meztelen lennék. Felkerestem az áldozataim.

Egy kis szórakozásra vágytam. Amikor a fekete hajúhoz mentem nagyot koppantam. Helyettem egy másik hímnemű tag smárolt vele és fogdosta a testrészeit. Soha nem éreztem még ennyire hideget idebent.

A szőke lány már nem bóklászott utánam. Más elfoglaltságot talált. El volt foglalva a szex-szel, amivel én is szerettem volna meglepni. Nem is ez a szörnyű érzés. De amikor láttam a szemében, hogy én már nem vagyok senki sem, akkor kerültem igazán a padlóra. Az önbecsülésem fogta magát, ásott magának egy sírt (jó mélyet) és belevetette magát a végtelen sötétbe. Annyira mély gödröt ásott, hogy csak zuhant-zuhant, és csak zuhant, de soha nem ért le az aljára.

Próbáltam vigasztalást találni a barnánál. De ő csak mérgesen a fejemhez vágott mindent. Féltékeny volt a többire. Jogosan haragudott rám, ezt belátom. Megérdemeltem a dühét. És a tenyérlenyomatát az arcomon is. Az elsöprő erejű hangját, mely a lelkemet a falhoz préselte. Elméletileg vele jártam. Láttam, ahogy sír, és gondoltam, hogy a lelke most szakad széjjel, mint valami gyenge rongy. Nem szóltam hozzá, csak csöndben becsuktam az ajtót és elmentem.

Az édes anyukánál nem próbálkoztam, mert azóta az affér óta a szomszédok rossz szemmel tekintenek rá, a férje pedig ott hagyta. És ha meglátnám a kislányát. Ó! Csak még rosszabb érezném magam.

Ő nem tehet semmiről, mégis ő itta meg a levét az egésznek. Sajnálok mindent.

Elfogyott a kaland, ahogy az én jókedvem is. Csak nézek ki a szobám ablakán, bámulom a hulló hópelyheket. A sötétségbe meredek. Figyelem, ahogy a sötétben a lámák apró pontokként világítanak.

Vajon hol találom meg azt, amit keresek?

Kifordítva folytatás

26. fejezet

- A csapatomhoz viszlek, ott nem érhet baj. - mondta a fiú a lányt támogatva.
- Köszönöm, hogy segítesz nekem. - szuszogta halkan.
- Ugyan ez semmiség. Mi, emberek tartsunk össze. - mosolygott a lányra.
Elérték a templom tetejének a szélét. A templom torony falába egy kampós vas volt rögzítve, amire egy hosszú fém drót volt kötve. Egy csúszópálya.
- Itt le kell csúsznunk. - fordult a lány felé. - A legjobb az lesz, ha te mész előbb, kettőnket úgy sem bír el egyszerre.
A lány nem szólt semmit, csak felkapaszkodott a csigára és lecsúszott. Nézte ahogy a lány csúszik lefelé a fémdróton. A hó nagyobb szemekben kezdett esni. A szél is megerősödött. A kabátját tépkedte, mint valami kérlelő gyermek. Átfagyott kezeivel megragadta a csigát, majd a tető szélétől elrugaszkodott és ő is elindult lefelé. Csúszás közben érezte, ahogy a hideg levegő megcsípi minden egyes porcikáját. Lent egy hatalmas nagy szivacsréteg fogta fel a leérkezők lendületét.
- Ez most húzós lesz, de ezen az utcán végig kell mennünk. - újból a lány hóna alá bújt, hogy támogatni tudja. - Bármi történjen, ne állj meg!
- Rendben.
Szerencséjükre a környéken nem ólálkodott egyetlen egy olyan lény sem. Megérkeztek a rejtekhelyre. Régebben bankként szolgált az intézmény. Egy kisebb lépcsősor vezetett fel az épületig. Az ablakok be voltak deszkázva. Az épület előtt legalább 5 felfegyverzett ember állt. Amikor meglátták, hogy közeledik Róbert, egy "vendéggel" rögtön meg is szólalt az egyik:
- Né' má' kit fújt ide a szél. Robika, a hős harcos. - elnevette magát.
- Nagyon vicces vagy Flint. - szólt oda neki Robi. - Inkább segíts támogatni!
A férfi nem szólt egy szót sem, ment és segített. Az egyik őr beszólt, hogy nyissák ki az ajtót.
Rövid idő múlva kinyílt a hatalmas, tömör vas ajtó. Odabent rengeteg ember nyüzsgött. Voltak, akik kártyáztak egy asztalnál és olyanok is, akik aludtak kanapékon. Volt, aki könyvet olvasott az egyik felfelé vezető lépcsőn. Voltak sebesültek, akik kihajthatós ágyakon feküdtek.
- Ülj le ebbe a fotelba. - mutatott rá Robi. - Hamarosan jönni fognak az orvosaink, akik ellátják a sérülésed. Haladt volna tovább, de a lány megragadt a ruháját:
- Várj! - meglepődött ezen. - Kérlek, áruld el a neved!
- Robi vagyok, ennek a csoportnak a felderítője.

Kifordítva folytatás (kicsit késve)

25. fejezet

A kórteremben feszült volt a hangulat. Az ágy túloldalán, közel az ablakhoz Vivien és a férfi állt. Az ajtótól nem messze az orvos állt teljesen elhűlve.
- Kérem ne tegye! - kérlelte az orvos. - Ne ölje meg a segélycsapatok vezetőjét! Nincs tisztában vele, de az emberiségnek most hatalmas szüksége van a vámpírokra.
- Sosem volt szüksége az embereknek vámpírokra. - szorította erősebben a túszát.
- A vámpírok segítenek nekünk.
- Meddig? - nézett mérgesen az orvosra. - Mégis meddig segítenének? Persze, hogy segítenek, hisz mi vagyunk nekik a táplálék.
- De mi nem hobbiból ölünk embert. - szuszogta Samuel. - Ritka az, amikor a fajunk embert öl.
- A férjemet mégis megölték. - mormogta haragosan összezárt fogakkal.
- A férjét nem ismertem. A halálához semmi közöm. Mi nem pazaroljuk az ételt.
- Fogja be! - szorította közelebb a kardot a torkához. - Fogja be vagy kinyírom!
- Hölgyem, kérem nyugodjon le! - próbálta megnyugtatni az orvos.
- Ha most megöl engem, azzal sikerül elérnie, hogy az utolsó reményük is eltűnjön. A vámpírok segítenek Önöknek. Nincsenek egyedül.
Gyengült a szorítása. Tekintete elmélyült. A padlót bámulta. Leeresztette a kardot és elengedte a férfit. Az arcára egyszerre telepedett le keserűség és gyűlölet. Kardját visszarakta az asztalra.
- Hála az égnek. - szuszogta a vámpír. - Tudtam én, hogy jobban szereti az emberek épségét, mint amennyire utálja a vámpírokat.
- Ne értsen félre! Nem az emberek miatt teszem. Nem fogom kevésbé gyűlölni Önöket. Csak azért teszem, hogy végre békét leljek. Túl sokáig éltem menekülve, harcolva és gyűlölködve. Rég volt már, hogy békében feküdtem le aludni. Elfáradtam. Szeretnék végre pihenni.
A vámpír úgy nézett végig a nőn, mintha együtt érezne vele. Bár nem teljesen értette meg, de tudta, hogy békén kell hagynia őt.
- Akkor hagyjuk Önt pihenni. - mondta komoly ábrázattal. Intett az orvosnak, hogy menjenek ki.

Megújulva

Megtaláltam a gyűrűt :D Na, nem ma. Még múlthét csütörtökön. Mégsem vagyok annyira szerencsétlen, mint gondoltam.
Múlthét csütörtökön, azaz 2016.05.05-én. Az ötös úgy látszik egy jó szám számomra.
Meg a csütörtök is egy jó nap számomra.

Kifordítva új fejezet hétvégére várható. (Közben én is csinálom a saját dolgaimat)

Még mindig munkakereső állományban vagyok. Ha lesz munkám, akkor kevesebb időm lesz írni.

 Fejlemények (SPOT) magánéleti hír:

Úgy tűnik, hogy az asszony megy ki Angliába a nyáron, és én majd csak később valamikor megyek utána. Addig találnom kell nagyon gyorsan állást. Hogy tudjak miből pénzt keresni a kiútra. 

Másik hír:

A Téboly című novellámban egy kicsit megálltam, elakadtam. Átolvastam újra, de úgy tűnik, hogy még magammal is kifogtam a csavarokat illetően. Behoztam szereplőket, akik eddig nem szerepeltek és most meg vagyok kavarodva, hogy ki-kicsoda, mit akartam kezdeni velük.
A helyzet nem annyira vészes, de még egy darabig állni fog a dolog, vagy kelni, mint a tészta.
Most fontosabb számomra a Kifordítva projektem. ;)


Ennyi lett volna mára, majd még írok. Aloha!

Egy kicsit rólam (magánéleti sztori)

2015.december 25-én megkértem kedvesem kezét, és így vőlegénnyé váltam.
2016.január 1-jén kiraktam fészbúkra, hogy jegyben járunk.
2016.április 26-án elvesztettem a jegygyűrűmet és azóta se találom.

SHAME ON ME. Nem elég, hogy nincs munkám (hivatalos), még a jegygyűrűmet is elveszítettem.
A világ legszerencsétlenebb emberének érzem magam.

OFF: Megvettem a World of Warcraft című játékot. 59,99 €-ba került, ami magyar forintban (HUF) megközelítőleg 19K (kiló = ezer).

Itt lennének az igazoló képek.
Mielőtt bármi rosszat gondolnátok rólam, NEM, nem vagyok ráfüggve. Alig szoktam játszani vele.
Próbálom tartani a "szociális" életem.

Ennyit akartam írni. Legközelebb jelentkezem egy újabb Kifordítva fejezettel.
Addig is minden jót! Remélem ti nem jártok úgy, mint én.