Új kilátások, új remények

Azóta valamelyest javult a helyzet. Lassanként mindketten kezdünk meggyógyulni.
Úgy tűnik, hogy nem hagyott el a szerencse és végre sikerült munkalehetőségeket találnom.
Nem írom le, hogy miket. Az már épp elég öröm számomra, hogy végre van valami.
Azóta beszéltünk egymással (facebook), meg telefonon is beszéltem vele.
Úgy tűnik, hogy ez a telefonos beszélgetés egy kicsit megnyugtatta a lelkünket.
Még mindig internet problémákkal küzdenek kint.
Mármint lassan 2 hónapja, hogy még mindig nem kötötték be hozzájuk az internetet.
Más szolgáltatót keresnek. Az internet mibenléte megnehezíti a dolgokat, mivel így "csak" írni tudunk egymásnak.
A telefonálás meg elég drága, főleg, hogy külföldre menő hívás. Mobil netük van, ami nem annyira megbízható. Az adatforgalom elfogyásának veszélye miatt, csak keveset tudunk írni egymásnak és ez is nehezíti a dolgot. Ha elfogy az adatforgalmuk, akkor következő hónapig nem tudnak majd netezni.
Van még millió probléma, de a legnagyobb problémák megoldódni látszódnak az én részemről.

Ha hiszitek, ha nem, én már nagyon unom ezt a munkanélküli életet. Egyszerűen megőrjíti az embert, hogy tehetetlen, nincs pénze semmire, van egy csomó szabadideje, de pénz nélkül nem ér az egész semmit. Maszekban dolgozok apuval, de az nem hivatalos, nem adózok belőle, nem látja senki, hogy nekem keresetem van.

Életemben azt hiszem, hogy ez volt az egyik legmélyebb és legrosszabb pont és időszak.
Szeretnék végre túl lenni ezen a sok rossz dolgon és végre felemelt fejjel tekinteni a világra.

Depresszió

2016.09.14-én (szerdán) volt a kedvesem születésnapja, és azt hittem, hogy azon a napon minden jól fog menni, de NEM. Mindent elrontottam.
Azon a napon csak kis ünnepség volt.

2016.09.15-én (csütörtökön) volt a teljes születésnap megtartva, mivel akkor ért rá mindenki.
És én ahelyett, hogy javítottam volna a dolgokat, csak mindent még jobban elrontottam.

2016.09.16-án (pénteken, tegnap) Bocsánatot kértem tőle, és kértem, hogy ha megbocsátott, akkor írjon nekem.

2016.09.17 (ma) Egész nap magam alatt voltam. Nem jöttem fel, egészen most estig (19:53) Facebookra. Nem beszéltünk. Nem írtunk egymásnak. 1 órával ezelőtt volt fent. Nem tudom, hogy feljön-e még vagy sem. De rosszul érzem magam.

Félek. Félek, hogy elveszítem őt. Félek, hogy már nem szeret. Félek, hogy már nem akar többet megbocsátani nekem. Ezért magam alatt vagyok. Még sírtam is ma. Sírtam, mert teljes szívemből szeretem őt és nem akarom elveszíteni. Nagyon hiányzik. Elkeserít az a tehetetlenség, ami körülvesz. Messze is van, haragszik is rám. Kell ennél több indok nekem, hogy ne legyek szomorú?
Nem tudom nélküle elképzelni az életem. Nem tudom és nem is akarom. Egyszerűen belebetegszek vagy belehalok, ha nélküle kell további életem elszenvednem.
Nem véletlen jegyeztem el. Nem követtem el hibát. Életem legjobb döntését hoztam meg vele.

És most úgy érzem, mintha kitépték volna a lelkemet. Én hűséges vagyok hozzá. Soha nem csaltam meg. Soha nem flörtöltem más lányokkal. Amikor szórakozni mentem el a barátaimmal, akkor sem tettem semmi olyat, ami esetleg megsérthetné. Mindenről beszámolok neki (és ezt nem ő kéri, hanem én teszem magamtól).

Azért vesztünk össze, mert egy idióta hülye vagyok. Mert mindig előjön ez az idióta hülye énem.

Szeptember közepi

Bizony, bizony, már szeptember közepe van, de még mindig nyáriasan meleg idő tombol.
Úgy gondoltam, hogy kötelességem ide írni, mivel nem hanyagolhatom el ezt a blogot, ha már belefogtam az írásába.

Mostanában drasztikusan csökkent a bejegyzéseim száma. Ez sok minden miatt alakult így. Nem mennék bele, hogy miért vagy mi az a sok minden.

Még mindig munkanélküli vagyok (vagyis maszekban dolgozok apu mellett, de az nem számít nekem teljes értékű melónak), még mindig keresem a munkát. Nem olyan jó a kilátás. Már azon is gondolkodtam, hogy megpróbálok íróként érvényesülni, mert hát miért is ne. Szeretnék majd beadni egy írásomat egy kiadóhoz, aki ha az isten is úgy akarja felkarol és pénzt tudok csinálni belőle. Persze az írók nem élnek meg olyan jól Magyarországon, de kezdetnek tökéletes lenne.
A lényeg, hogy ha már úgy is szoktam írni, írogatni, akkor kezdjek ezzel valamit és profitálhatnék is belőle.
Valamit kezdenem kell az életemmel. És ez egy olyan dolog lenne, ami tudjátok, összeköthetem benne a kellemeset a hasznossal.
Ez egyelőre még csak egy terv, még nem léptem ez ügyben, mert közben más munkákat is keresek.

Hogy mi lesz ezután?
Nem tudom biztosan. Az írásaim egy része még biztos, hogy szünetelni fog, ahogy eddig is.
Koncentrálnom kell. Eddig gondtalan volt az életem, mert volt rendes munkám, amiből simán ki tudtam fizetni mindent. Nem kellett azon agyalnom, hogy tudunk e fát venni télen vagy ki tudom e fizetni az internetet. Mert mindenre megvolt. Az előző havi net még nincs kifizetve és ebben a hónapban jön a következő számla. És ha rosszul alakulnak a dolgok, akkor már két számlával is el leszek maradva.

Minden ember életében van mélypont. Nos, most kb én is ezen a mélyponton tartok és reménykedem benne, hogy minél hamarabb elindulhatok felfelé.

Az a gond, hogy az idő most ellenem dolgozik, vagyis minél tovább nincs munkám, annál kevesebb pénzt tudok gyűjteni, pénzre pedig nagy szükségem van. Amit maszek munkából tudok gyűjteni az sajnos elmegy itthonra, mert itthon sincs ám gazdagság. Anyunak van biztos jövedelme, vagyis eddig volt. De már ő sem tud annyit keresni, mivel a munkahelyén annyit túlórázott, hogy már törvénybe ütközik, ha többet dolgozna.