Deutshland

Elérkezett ez is. Menni fogok ki Németországba dolgozni. Jövőhéten megyek szombat vagy vasárnap vagy hétfőn. De az biztos. Szállás lesz, net lesz, úgyhogy elveszni nem fogok. Ja meg persze a fő, munka is lesz. Nagyon szeretném megcsinálni. Elég jól lehet keresni kint. És a félelem helyett most lelkesedést és örömöt érzek. Alig várom már, hogy kimehessek. Magyar munkatársaim lesznek, szóval a nyelvvel nem lesz gond. Remélem jól kijövök majd mindenkivel. Azt hiszem, hogy csak ennyit szerettem volna írni. További szép estét!

Bizonytalan állapot

Sok minden történt az elmúlt időben. Előző bejegyzésemben is írtam. Elég érdekes hullámvölgyeket járok meg. Kezdem végre összeszedni magam (és most már tényleg).

Nem írok konkrét dolgokat, csak felületesen (nem akarom kiteregetni a magánéletem).
Szóval. Van két ember, akik szeretik egymást. Vagyis úgy tűnik, mintha szeretnék egymást. De mind a ketten összetörtek. Az egyik azért szenved, mert a másik haragszik rá. A másik azért haragszik, mert az egyik sok fájdalmat okozott neki. Az egyik nem várhatja el a másiktól, hogy egyik pillanatról a másikra megbocsásson (de nagyon szeretné, ha az állapot javulna és nem romlana). Az egyik elbizonytalanodik azzal kapcsolatban, hogy mit is érez a másik iránt, mivel a másik haragos hozzáállása és viselkedése kételyeket kelt benne. Úgy érzi, hogy ez a viselkedés azért van, mert már nem szereti. Persze a másik állítja, hogy még szereti. Az egyik úgy gondolja, hogy ez a kapcsolat meg van fertőzve valamivel, aminek sosem kellett volna belekerülnie a kapcsolatukba. Úgy érzi, hogy senki sem áll az ő oldalán, mindenki ellene van. Magányos, fél attól, hogy elveszíti a másikat. Csak szeretne jeleket látni, arra utaló jeleket látni, hogy még nem veszett el a szerelme. Fél attól, hogy ezután hiába tesz akármit, az már nem segít a kapcsolat felvirágzásán.

Csak szeretném látni, hogy a küzdelmemnek van értelme.

Október eleji

Sok minden történt az alatt az idő alatt, amióta nem írtam ide. Nem is akarom ezeket a dolgokat leírni, mert elég fájdalmas emlékek. Végre kezdek kilábalni ebből a depresszív, magam alatt lévő állapotból. Reménykedem benne, hogy ennél már csak jobb lehet minden. Nagyon rég nem voltam már ennyire meggyötört és törött állapotban. Gyógyulgatok, de még mindig nem érzem, hogy teljesen fel lennék szabadulva, még egy kicsi nyomást érzek magamon. Nem akarok több dolgot leírni, nem akarok negatív lenni. Majd összejönnek a dolgok.

Majd még jelentkezek valamikor. Nem tudom pontosan mikor.