Tudom, Laci (R4v3N) pihen.
Nem baj xD
Volt egy fejezet, ami kimaradt.
Azt kirakom ide, hogy akárki láthassa:
28.fejezet
Felvette a hátára a kislányt és felfutott vele az egyik emeletesház tetejére.
- Ide nem tudnak követni azok a nyomorultak. - nyugtatta meg. - Nem vagy éhes?
Emma már két napja nem evett. Nem felelt semmit, csak bólintott. Az előbbi történés világossá tette számára, amire eddig is gyanakodott.
Azt viszont nem értette, hogy miért mentette meg őt. Nagyon ritka a jószándékú vámpír és még ritkább az önzetlen.
Valami terve biztosan volt vele. Ettől tartott a legjobban.
- Nem mondom, hogy várj meg itt, mert amúgy sem tudnál hova menni ilyen állapotban. - szemei vörösen izzottak, akár a parázs. - Elmegyek élelemért. Nem leszek sokáig. De ha valami baj lenne, akkor... - a kezébe nyomott egy tüzijátékot. - ...csak lődd fel és én nyomban visszatérek!
- Rendben.
Pillanatok alatt eltűnt a szeme elől. Egy kis sátor állt a ház tetején. Nem olyan nagy, körülbelül két embernek elég. Ott húzta meg magát a tomboló szél elől. A sátorban egy matrac, egy lámpa, pár könyv és egy láda hevert.
A könyveket érdektelennek találta, de a láda nagyon izgatta a fantáziáját.
Próbálta felnyítni, de túl nehéznek bizonyult számára.
- Ez a rohadt vámpír még egy takarót se hozott a sátorba! Hidegvérű szemét! - morogta mérgesen.
Az adóvevője még mindig csak recsegett.
Biztos már meghaltak mind. - nézett rá szomorúan. - Én vagyok az egyedüli túlélő.
A lámpa mellé kucorodott, ami egy kevés hővel szolgált számára. Hasában a korgás olyan hangú volt, mint az utcát ellepő förtelmek hörgése.
- Mikor jön már? - morogta magában. - Mindjárt éhen halok! Biztos ez a terve. Kiéheztet, aztán kiszívja a véremet, hogy legalább ő jól lakjon.
Kintről nagy puffanást hallott. Nem mert kimenni. Kis idő múlva Márkusz jelent meg mindenféle csomagolt étellel.
- Bocsánat, hogy megvárakoztattalak, de ki kellett oltanom pár életet az élelemért cserébe! Nem szólt semmit, csak mohón nekiesett az egyik csomagolásnak és szinte megfulladt, annyira tömte magába az ételt. - Lassabban! Még megfulladsz! - mosolygott a vámpír.
Amikor végzett a férfi felé fordult és ezt kérdezte:
- Te miféle vámpír vagy? Megmentesz egy embert, megölöd azokat a lényeket és még segítesz is.
- Olyan vámpír, akinek megéri embereket menteni. - kacsintott. Nagyon összezavarta, amit mondott.
- Hoztam kötszereket és a lábadra borogatást. - még órákkal később is az elhangzottak jártak a fejében.
Már-már kezdte elhinni, hogy talán igaz, amiket ez a lény mondott.
Talán a vámpírok segíteni akarnak az embereken. Hisz az emberek voltak a táplálék, és ha a másik szörnyetegek kiírtják az embereket, akkor oda az élelemforrásuk és ők is elpusztulnak.
De ő akkor is csak táplálékforrásnak számított a vámpír számára.
- Utálom a vámpírokat. - gondolta mérgesen és a kedves idegenre nézett. - De ugyanakkor megmentette az életem. Légy átkozott ezért! Gyűlölöm, ha az ellenségem segít.
- Ha felépülök elszökök előle. - határozta el magában. Aludni nem mert. Félt, hogy Márkusz ráveti magát és kiszívja a vérét. A férfi csak kedvesen mosolygott és virrasztott vele.
Felvette a hátára a kislányt és felfutott vele az egyik emeletesház tetejére.
- Ide nem tudnak követni azok a nyomorultak. - nyugtatta meg. - Nem vagy éhes?
Emma már két napja nem evett. Nem felelt semmit, csak bólintott. Az előbbi történés világossá tette számára, amire eddig is gyanakodott.
Azt viszont nem értette, hogy miért mentette meg őt. Nagyon ritka a jószándékú vámpír és még ritkább az önzetlen.
Valami terve biztosan volt vele. Ettől tartott a legjobban.
- Nem mondom, hogy várj meg itt, mert amúgy sem tudnál hova menni ilyen állapotban. - szemei vörösen izzottak, akár a parázs. - Elmegyek élelemért. Nem leszek sokáig. De ha valami baj lenne, akkor... - a kezébe nyomott egy tüzijátékot. - ...csak lődd fel és én nyomban visszatérek!
- Rendben.
Pillanatok alatt eltűnt a szeme elől. Egy kis sátor állt a ház tetején. Nem olyan nagy, körülbelül két embernek elég. Ott húzta meg magát a tomboló szél elől. A sátorban egy matrac, egy lámpa, pár könyv és egy láda hevert.
A könyveket érdektelennek találta, de a láda nagyon izgatta a fantáziáját.
Próbálta felnyítni, de túl nehéznek bizonyult számára.
- Ez a rohadt vámpír még egy takarót se hozott a sátorba! Hidegvérű szemét! - morogta mérgesen.
Az adóvevője még mindig csak recsegett.
Biztos már meghaltak mind. - nézett rá szomorúan. - Én vagyok az egyedüli túlélő.
A lámpa mellé kucorodott, ami egy kevés hővel szolgált számára. Hasában a korgás olyan hangú volt, mint az utcát ellepő förtelmek hörgése.
- Mikor jön már? - morogta magában. - Mindjárt éhen halok! Biztos ez a terve. Kiéheztet, aztán kiszívja a véremet, hogy legalább ő jól lakjon.
Kintről nagy puffanást hallott. Nem mert kimenni. Kis idő múlva Márkusz jelent meg mindenféle csomagolt étellel.
- Bocsánat, hogy megvárakoztattalak, de ki kellett oltanom pár életet az élelemért cserébe! Nem szólt semmit, csak mohón nekiesett az egyik csomagolásnak és szinte megfulladt, annyira tömte magába az ételt. - Lassabban! Még megfulladsz! - mosolygott a vámpír.
Amikor végzett a férfi felé fordult és ezt kérdezte:
- Te miféle vámpír vagy? Megmentesz egy embert, megölöd azokat a lényeket és még segítesz is.
- Olyan vámpír, akinek megéri embereket menteni. - kacsintott. Nagyon összezavarta, amit mondott.
- Hoztam kötszereket és a lábadra borogatást. - még órákkal később is az elhangzottak jártak a fejében.
Már-már kezdte elhinni, hogy talán igaz, amiket ez a lény mondott.
Talán a vámpírok segíteni akarnak az embereken. Hisz az emberek voltak a táplálék, és ha a másik szörnyetegek kiírtják az embereket, akkor oda az élelemforrásuk és ők is elpusztulnak.
De ő akkor is csak táplálékforrásnak számított a vámpír számára.
- Utálom a vámpírokat. - gondolta mérgesen és a kedves idegenre nézett. - De ugyanakkor megmentette az életem. Légy átkozott ezért! Gyűlölöm, ha az ellenségem segít.
- Ha felépülök elszökök előle. - határozta el magában. Aludni nem mert. Félt, hogy Márkusz ráveti magát és kiszívja a vérét. A férfi csak kedvesen mosolygott és virrasztott vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése