vasárnap, január 12, 2014

Egy újabb agymenés

Kerek-erdő közepén

Írhatnék újabb fejezeteket, de nem teszem. A kerek-erdő közepén lényege egy adott lélekállapot megvitatása, elemzése. A legelső fejezet is pont a saját lelki állapotomról és önmagam elemzéséről szólt.

A témák nem jönnek csak úgy maguktól. Ez az év is szép lassan indul be nekem, mint akár a többi. Most még félálomban vagyok, és ébredezek. Hosszú utat tettem meg idáig. Érdemes volt megtenni és érdemes folytatni is. Remélem, hogy ezen kis pszichológiai irományom segíteni fog sok embernek egy kicsit elmerengeni a saját életének értelmén, gondolkodni, megtalálni a megoldást a probléma gyökerét felfedni.
Néha van, hogy én is kétségbeesek, küzdök belül az ellentétes érzések miatt. Hisz az emberi lélek sokkal bonyolultabb, mint a test.

Ha valaki megsebesül kívül, annak a sebe begyógyul. De a belül szerzett sebek nem így működnek.
A belső sebeket, csak is mi vagyunk képesek meggyógyítani. Azzal, hogy képesek leszünk meglátni az életben a jó dolgokat, képesek leszünk újra vidámak lenni, pozitívan felfogni a dolgokat. A lélek annál könnyebb, minél jobb lelki állapotban van az ember.

Ezért is van az a kifejezés, hogy: szárnyal az örömtől. Nem a test, hanem a lélek az, ami megemelkedik.
A jó kedély sokkal rugalmasabbá, energikusabbá tesz minket. Növeli az akadályok legyőzéséhez mért morált. Fejleszti a kreativitást, a kreatív gondolkodást.

Ezekről a dolgokról írtam már az előző részben, szóval semmi újat nem írtam le velük. De hát ez az igazság, ezért ismételgetem, mint egy papagáj. :)

Mindenki azt hiszi, hogy egy sötét, magába fordult személy vagyok, pedig ez nem igaz.
Látom én is az élet szépségeit. Tudom, sokszor a harcról és háborgásról írok.
De ez nem csak azért van, mert elégedetlen vagyok az élettel, hanem azért is, mert szeretek felszólalni a nép nevében.
Úgy hiszem, hogy előbb-utóbb majd valakik felemelik a fejüket szavaimra és mozgósítják a tömegeket.
Hogy előbb-utóbb elérkezik az, amit mindig is szerettem volna:

Hogy az emberek észbe kapnak és összefognak végre, hogy kisegítsék egymást a nyomorból.
Hogy ne kelljen a másik siránkozását hallgatniuk.
Hogy ne kelljen mindennap ideggörcsel a gyomrukban lefeküdniük.
Hogy a holnaptól ne kelljen rettegniük, hanem örömmel várják azt.
Hogy az emberek értékei nem a vagyoni alapon nyugszanak majd, hanem a társadalmi viszonyulás alapján.
Ahol az ember értékét nem az képezi, hogy hogyan csalta magának össze az életét, hanem, hogy hogyan vitte előrébb a saját nemzetét.
Egy olyan világban, ami tudom, nem biztos, hogy létre fog jönni, de ha mégis létre jöhetne, összetenné mindenki a két kezét és újra hinne.
Hinne önmagában és hinne istenben.
Bár szerintem a kettő ugyanaz.
Hisz mindenkiben ott lakik isten.

Ha már itt tartok, akkor egy kis általam felvázolt kis definíció, hogy szerintem mi isten...

Isten (minden és semmi)

Ő az univerzum és benne minden, ugyanakkor ő a semmi, melyet nem lehet látni.
Olyan akár a szél, melyet a bőrödön érzel, vagy a nap sugarainak melege.
Ő egy természetfeletti lény, sőt még annál is több.
Ő az összes pozitív emberi tulajdonság. Érzések és érzelmek sokasága.
Ő egy fogalom, mely embereket mozgat meg, késztet arra, hogy cselekedjenek.
Ő minden központja. Belőle indul ki minden.

Ő a végtelen, egy fektetett nyolcas, ami valójában két egymáshoz kapcsolódó nulla.
Vagyis ő a minden és a semmi.
De a kettő dolog elválaszthatatlan egymástól.

Mivel a mindenbe beletartozik a semmi is.

Miért ez a kettősség?

Úgy vélem, hogy a minden alatt a fizikai dolgok értendők. Míg a semmi alatt a természetfeletti, mentális/spirituális dolgok, melyeket nem lehet megfogni, akárcsak valaki boldogságát sem lehet megtapintani vagy elkapni.

Sokan tévedésben vannak azzal kapcsolatban, hogy a halál igazából büntetés istentől.
Ez nem igaz.
A halál nem büntetés, hanem ugródeszka egy következő lépcsőfokhoz.
Ugyanis az életünk, csak fizikai értelemben véges.
A lélek úgymond kinövi a testet, ezért egy újabban folytatja a tapasztalatok szerzését.

Vagyis, amikor a pohár megtelik, akkor ki kell üríteni, hogy újra feltölthessük.
És akkor meg is érkeztük a végtelen fogalmához.
A lélek örökké él, hiszen istenhez tartozik. Ő is végtelen.
Tudom sok antiszemita most támadna engem lángoló nyílvesszőkkel, de azért, hogy mégis egy kicsit visszavágjak nekik kenyérrel...

Ezek a tények mind a racionális gondolkodásmód alapjaira épülnek. A racionális gondolkodás pedig arra épül, hogy a dolgok kapcsolódnak egymáshoz, mindennek van köze mindenhez.
Szóval, aki isten úgy képzeli el, mint egy fizikai személyt, az eléggé szűk látókörű.
Ugyanakkor szeretném azt is kifejezni, hogy nem vagyok erőszakos ember és azt vallom, hogy mindenki abban hisz, amiben akar, nem fogom rájuk erőltetni a saját hitem.

Én csupán egy általam felállított elmélet alapját vázoltam fel. Melyek persze nem csak úgy a semmiből jöttek, hanem olvasás és tapasztalat gyűjtés sokaságaira épülnek.
Nyilván nem dobálóznék úgy az elméleteimmel, ha nem lenne nekik alapja.

Ez a rész eléggé személyesre sikeredett.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Részen kívüli mellékes információk:

Téboly (átírás) folyamatban...

Infernál (első könyv) hamarosan belekezdek folytatni.

Non-verbális (szünetel)

World of Putycraft (szünetel)

Az összes többi projekt pedig OFF, egészen nyárig, vagy késő tavaszig.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése