Közeleg a nyár

Bár sokat dolgozok és nem sok időm van írni, azért mégis csak beköszöntött a nyár, és ideje lenne elmenni majd ide-oda, amoda. Ha lenne rá időm.
Nem mondom, hogy nincs rá pénzem, mert az van, hála annak, hogy sokat dolgozok.
De vajon örömet okoz nekem-e, hogy a pénzt, amit keresek nincs időm elkölteni?
Hát nem nagyon.
Más embernek van normális élete, normális szabadsága, meg minden.
De ettől a cégtől az emberek csak elfele mennek, így egyre több teher nehezedik azokra, akik dolgoznak.
És hosszú távon az nem jó megoldás, hogy mindig egyre többet kell dolgozni, azért mert mások lusták dolgozni.
Lényegében olyan szintre jutunk, hogy annyit kéne kitermelni, amit már ennyi ember képtelen.
Vagyis elég nagy a valószínűsége, hogy hamarosan beköszönt a 12 órás rendszer.
Aminek azért sem örülnék, mert így is bejárós vagyok a munkába, és eleve 2 órával hamarabb indulunk munka kezdés előtt. Pedig valójában 1 és másfél óra alatt odaérünk simán.
A másik meg, hogy -4 óra az életünkből az annyit fog jelenteni, hogy akkor már a 8 óra munka mellé +6 óra is hozzátársul, vagyis egy nap 14 órát nem töltenénk itthon.
Vagyis 10 óránk lenne aludni és minden más dolgot elintézni, ami szükséges.
Valljuk be, hogy ez nagyon kevés, főleg, amikor rengeteg tennivaló akad.
Ebből a 10 órából legalább 8 órát alvásra kéne fordítani, ami azt jelenti, hogy 2 óránk maradna fürödni, enni, elpakolni és egyéb dologra, ami esetleg közbe jöhet.

Ez nem panaszkodás akar lenni. Inkább csak elemzés. Mert amikor felvettek a céghez, akkor is volt bőven 12 órázás. Csak most az a különbség, hogy több ember van, mint akkor, amikor felvettek. És eléggé nonszensz, hogy szombatonként is be kell jönni, amikor az ember már a hét elejére is bevállalt 12 órázást. Kb olyan, mintha adtunk volna a szarnak egy pofont.
Hogy a cég megköveteli, hogy dolgozz +8 órát, de azt a 8 órát te már ledolgoztad a hét elején.
Szóval elég érdekes dolog.
Sokszor úgy érzem, hogy ők nem azt nézik, hogy te élni szeretnél, hanem azt, hogy dolgozz orrba-szájba, és legyen meg nekik a megfelelő profit, amit aztán kényük-kedvük szerint elbaszhatnak mindenféle szarra.
Vagy olyan, mintha nekik olyan emberek kénének, akiknek nincs családjuk és nem létezik számukra más, mint a munka, nem akarnak magánéletet, családot, barátokat, kikapcsolódást.

Másrészt az én hibám is, hogy nem fogom magam és nem megyek el istenverte táppénzre, leszarva az étkezési utalvány megvonását, hogy ne kelljen ezt mind eltűrnöm. Mert ha másnak lehet, akkor nekem miért nem lehetne?
Most komolyan. Más ember beleszarik mindenbe, szarik a termelésre, szarik arra, hogy a másik hogyan szenved, hogy meglegyen a pénze, meg kitermeljük nekik a redvás táppénzüket.
Én miért ne kapcsolódhatnék ki egy kicsit?
Vagy akkor én már szar szemét lennék, mert egy kicsit szeretnék pihenni? Egy kicsit szeretném elfelejteni a munka által okozott nyomást? Egy kicsit szeretném elfelejteni a fent leírtakat?
Hogy ne mérgeljem magam azon, hogy mit művelnek más semmirekellő emberek?

Igen! Én is szeretnék élni. Szeretnék végre a barátnőmmel, a családommal lenni.
Szeretnék végre fürdőbe menni, vagy akár elsétálni a fagyishoz. Szeretnék végre reggel úgy felkelni, hogy ne foglalkozzak azzal, hogy mikor indul a buszom, mikor kezdődik a műszak.