Egy kis szösszenet

Figyelem! Lehet, hogy nem lesz rövid a következő bejegyzés. Olyan olvassa el, aki szeret olvasni!

Viccesen hangzik, de ez a gondolat zuhanyzás közben pattant ki a fejemből.
Első fordulóban a nemiségről és a nemi hovatartozásról gondolkodtam.
Ugye, fiú, lány, férfi, nő, hetero, biszex, meleg meg mindenféle finomság.

A gondolatmenetem lehet nem lesz egyértelmű, ezért előre is elnézést kérek.

Én heteroszexuális neveltetésben nőttem fel, vagyis elméletileg én heteroszexuális vagyok.
A heteroszexuális felfogás szerint a férfinak vagyis inkább a hím nemű egyednek a nőnemű egyedet kell szeretnie. Mivel tudnak egymással szaporodni.

Ez eddig nem bonyolult. Teljesen alapszintű tudás.

És a szaporodással kapcsolatban arra gondoltam, hogy van egy probléma, ami globális méretű és komoly következményei lehetnek. Ez pedig a túlszaporodás.

Nem nagyon foglalkoznak vele az emberek, pedig rohamosan nő a föld népességének száma.
A szaporodással nem is lenne olyan nagy probléma, ha nem fenyegetné az emberek jövőbeni életét.

Olvashattunk, hallhattunk róla híreket, hogy próbálnak már felderíteni távoli csillagokat, keresnek olyan bolygókat, ahol élhetnek majd a következő, jövőbeli generációk.

Igen ám, de attól, hogy találunk egy másik csillagot, még a Földön maradtak (ha még addigra megmarad a Föld) ugyanúgy túl tudnak szaporodni. Vagyis nyerünk némi időt, de nem állítjuk meg a folyamatot.

Ezzel arra akarok kilyukadni, hogy azzal, hogy keresünk egy másik csillagot és véletlenül találnánk is egyet, nem oldjuk meg a problémát.

Viszont az is igaz, hogy sokkal emberibb megoldás, mint amilyen következményei lehetnek annak, ha nem találunk egy másik planétát.

Ugyanis, az ember hogyan veheti elejét a problémának?

A legbrutálisabb megoldás: HÁBORÚ.

Volt már két darab világháború is. Miért ne lehetne még egy?
A túlszaporodást nem lehet csak úgy diplomatikusan megoldani, hogy megveregetjük a másik vállát és jól van.

Próbálunk emberiek lenni, de valljuk be: Minden ember önző és a saját érdekeit tartja szem előtt.
Senki se áldozná fel magát azért, hogy gátat szabjon egy ilyen problémának.
Persze, az emberek szaporodnak, szeretnének saját képükre teremteni egy utódot, csak éppen elfelejtik, hogy a népesség hatványozódik, és előbb-utóbb már nem lesz hely, ahol élhetnénk.

Mi az, ami másodjára eszembe jutott?

Második megoldás: Egy halálos, embereket tizedelő vírus/járvány.

Ez a második megoldás kétfelé oszlik:

- Ember által készített vírus
- A természet védelmi mechanizmusa által létrejött

A második opcióról inkább nem írok, sokkal fontosabb itt az emberi tényező.

Kifejlesztenének egy halálos vírust, ami sok szemszögből gazdaságosabb, mint egy háború.
Nem kell fegyvert fogni senkire, csak jön, gyilkol, győz.
Nincs tettes, nincs felbujtó, nincs gyilkos.

Harmadik megoldás:

Ez az, amire én is gondoltam, hogy érdemes lenne megtenni.
Mártírok.

A Föld lakosságának X százaléka vállalná, hogy lemond a szaporodásról.
Nem a szexről, csak a szaporodás képességéről.
Nem csak nők, férfiak is.

Ez elsőre nagyon kegyetlenül hangzik, és nem is lehetne kellemes úgy élni, hogy tudod, hogy nem hozhatsz létre utódot. Lehetne örökbe fogadott gyereked, de tudnád, hogy nem hordozza a génjeid.
Elsőre hülyének gondolnának emiatt. Viszont gondolj csak bele! Te inkább az önzőséget választod és inkább megvárod, hogy bekövetkezzen az előző két megoldás?

Én inkább lemondanék arról, hogy szaporodjak, mintsem hagyjam, hogy a dolgok olyan szinten elfajuljanak, ami egy újabb háborúhoz vezet.

Ha már lehet választani sok rossz közül, akkor inkább a kevésbé rosszat választom. Jól nem is választhat az ember. Maga az emberi természet is hibás. A jövő kimenetelét a jelenben lehet változtatni.

Persze, milyen abszurd dolog, amit leírtam. Milyen képtelenségeken jár az agyam. Én csupán a jövő kimenetelén gondolkodom. És szeretnék egy békés megoldást találni. És amíg kicsi az esélye, hogy találjanak egy olyan bolygót, ahol az emberek élhetnek, addig véleményem szerint ez lehet a legjobb megoldás.

A büszkeség és az önzőség lehet az emberek veszte. Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a természetes szaporodáson gondolkodjunk, amikor már az egész világ nem természetesen működik. Már régen nem vagyunk abban a helyzetben, hogy csak magunkra gondoljunk.