1.fejezet: A-ból B-be
Az életben a dolgok vagy pofon-egyszerűek vagy baromian bonyolultak. Az élet már csak így megy.
Nem láthatunk a bonyolult dolgok mögé, hacsak nem a miénk az a bonyolult dolog. Minden dolognak van kezdete, egy kiinduló pontja, ahonnan kezdődik az egész. Mivel senki sem születik gonosznak vagy sorozatgyilkosnak, mindennek megvan a maga kis háttértörténete.
Az életet nagyjából úgy képzelem el, mint egy hosszú fonalat, mely össze-vissza gabalyodik, míg nem elérünk a legvégére. Igen, a halálhoz, ami végleges és megmásíthatatlan.
Sok embert foglalkoztat vagy izgatja a fantáziájukat, hogy mi lehet a túloldalon.
Leírom őszintén, hogy nem tudom. Vagyis emberi aggyal igazából felfoghatatlan, leírhatatlan.
Nem jártam még odaát. (Persze biztos vannak, akik szeretnék, viccből vagy vicc nélkül)
Ugyanakkor nem hiszek a sorsban. Hisz minden a véletlenszerű események sorozatának tudható be.
És most figyeljetek! A sors szerintem azért nem létezik, mert ha minden véletlenszerűen történik, mindig ott lesz a kezedben a döntés.
Vagyis vehetjük úgy is, hogy te döntöd el, hogy a képlet hogyan folytatódik tovább, milyen változókat alkalmazol a kivitelezéshez.
Vagyis, ha bejön egy véletlenszerű esemény, akkor te döntöd el, hogy mi legyen a következő lépés, a következő véletlenszerű eseményig.
Az emberek hajlamosak depresszív üzemmódba lépni, csak azért, mert úgy látják, hogy az anyagi, lelki jólétük megbicsaklik, elhanyatlik. Úgy érzik, hogy tehetetlenek.
Valójában nincs szó tehetetlenségről. Mindig van lehetőség tenni valamit!
Ha magadon nem is, de máson, aki még nálad is rosszabb helyzetben van, segíthetsz.
Ha pozitív érzésekkel halmozod el önmagad (ez egyféle természetes drog, alias boldogság hormonokkal) egyre jobban rá fogsz döbbenni, hogy a helyzeted nem kilátástalan, és van felfelé vezető út is,
És van egy általam kitalált mondás is:
"A veszteség néha nyereség."
Az ember egész élete a megfigyelésről, tanulásról, elsajátításról szól.
Így vagyunk képesek alkalmazkodni mindenhez: a környezethez, embertársainkhoz.
Csak fel kell ismerni az utat vagy a lehetőségeket.
"Soha sem vagy egyedül."
Igaz. Bár azt hisszük, hogy a problémáinkkal magunkra maradtunk, de azért vannak, akik meghallgatnának minket. A probléma nem szégyen. Mindig is létezett.
(Megjegyezném, hogy már csak azért sem vagyunk egyedül, mert a több milliárd baktérium, aki próbál minket mindennap ostromolni, itt van rajtunk, körülöttünk.) ;)
Az elhomályosult elmék képesek olyan dolgokat elhitetni velünk, amik nincsenek ott.
A nemlétező korlátokat. Gondolj csak bele! Mi okozza a korlátokat?
A nemlétező korlátokat. Gondolj csak bele! Mi okozza a korlátokat?
A félelem.
Miért létezik a félelem?
Mert az ember elveszíti a bizonyosságát egy adott dologgal kapcsolatban. A kétségek pedig erősen lerombolják az önbizalmat, ami elvezet minket a vereséghez.
"Nem a győzelem a fontos, hanem a részvét."
Pontosan! Nem az számít, hogy sikerül el elérned valamit, hanem az, hogy hányszor próbálod meg, mindaddig, amíg nem sikerül.
Az emberi akarat csodálatos dolog.
Van, akinek vasakarata van, és van, akinek olyan kevés van, hogy a legkisebb szellő is felkapja és elviszi.
Még mindig nem értem az írásom végére, de szeretném itt befejezni, tekintettel a mentális frissességemre.
1.fejezet 1.rész VÉGE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése