Kerek-erdő közepén

1.fejezet: A-ból B-be

2.rész

Több erővel és energiával folytatódik az első fejezet, A-ból B-be, boncolgatása.

Azért írom most, mert most vagyok olyan lelki-állapotban, hogy hitelesen le tudjam írni, mi az, ami zajlik.

A tegnapi negatív hatások jelenleg rajtam vannak. A nyomásuk alatt vagyok.

Hoztam egy döntést, hogy folytatódjon tovább a véletlenszerű események sorozata.
Nem mindig a helyes a könnyű és a könnyű a helyes. Írtam, hogy az élet vagy pofon-egyszerű vagy baromian komplikált.

Az érzés, hogy elveszítek valamit és soha többé nem fogom birtokolni rohadtul fájdalmas. Lemondtam valamiről, mert két nagy lehetőségem volt.

A döntéseim alapján mindegy volt, hogy melyiket választanom, mert így is, úgy is fájdalmat okoztam volna másoknak. Sehogy se jöhettem ki győztesül és elégedetten. Elégedetlen vagyok.

Tudom, hogy az önmarcangolás nem segít, de nem is jutok tőle előrébb. Egy helyben toporgok, mint egy eltévedt kisgyerek.

Azt tudom tanácsolni másnak (és magamnak is), hogy próbáljon meg higgadt maradni, felmérni a helyzetben lévő pozitív dolgokat (ha fel tudja/tudom), próbáljon nem elsüllyedni a mélybe.
Keressen valami célt az életben. (Én is próbálok találni magamnak)

Én személy szerint az alkotásba tudok bújni, menekülni. Mint például a blog írása, vagy vers írása, vagy egy kép rajzolása.

De akik nem rendelkeznek efféle "képességekkel", azoknak valami testi-lelki tréninget ajánlok.

Van sok: sakk, kártyázás, sport, lego, kirakós játékok, logikai játékok.

A lényeg, hogy elfeledd a "rosszat" és helyette feltöltsd az elméd más dolgokkal.

Koncentráljon mindenki a boldogságra, boldogság hormonok termelésére.

Megint csak magamról írva egy példát, én csokit szoktam enni. Összekötöm a kellemeset a hasznossal.

Persze még mindig az alagút közepén járunk. Nem értünk el B pontba.

Mellékes megjegyzésként írom a címmel kapcsolatban...

A cím igazából átvitt értelmet takar, csak szimbólum. Valójában azt jelenti, hogy az emberi lélek közepe.

Miért pont erdő?

Ennek több oka is lehetne. De igazából csak úgy jött az egész, nem volt konkrét tervem.

Az egyik oka talán, de csak talán, a természetközeliség. Az erdőben sok növény és állat van.

Nem csak farengeteg, ahogy azt sokan gondolják a szó hallatán/láttán. Egy életközösség helyszíne.

Tele van élettel. A világon minden él és "mozog". De ezt fizika órán már biztos hallotta mindenki.

Hogy azért, mert egy test egy helyben van, attól még mozgást végez. Mikro-mozgásokat, rezgéseket visz véghez. Szemmel ugyan nem érzékelhető, vagy alig érzékelhető. Az atomok folyton mozgásban vannak.

Van egy láthatatlan erő, amit nem látunk, de érzünk. Ez a szél. (De nem megyek bele, majd másik fejezetben boncolgatom még)

Másik oka lehet, hogy a Kerek-erdő egy mesebeli színhely. Nem valóságos, létező hely. Hogy miért kerek?

Ki tudja?

Én nem tudom, megvallom őszintén.

Éjszaka az erdőnek megvan a maga misztikus hatása. Sok horrorfilm alkalmaz erdős, kunyhós jeleneteket.

Van valami az erdőben, ami az emberek félelmét felébreszti. A fák sokkal "elevenebbnek" tűnnek.

Ezzel ki is veséztem volna a cím értelmét, vagyis értelmezését.

Na, de vissza az eredeti célhoz/célokhoz...

Én sem vagyok több egy átlagos embernél, de ezzel a kis írás-sorozatommal szeretnék segíteni a hasonló problémákkal küzdőknek.

"Jártam a sötétben, a legmélyebb gödrökben. Tele szenvedéssel, kínokkal, sírással. De boldog voltam, amikor újra kiértem a fényre, s láttam, hogy létezik boldogság az életben."

Általam kitalált kis írás.

Lényegében arról szól, hogy jó, ha az ember észreveszi, hogy a világ nem egyoldalú. Meg tudja találni azokat a pozitív dolgokat, amelyek előrébb vihetik:

család, barátok, szerelem, alkotás, elismerés, segítség, dicséret, kedvesség

Nem muszáj legbelül kapargatnod a falakat és hibáztatni másokat, magadat!

A sok harag és gyűlölet nem vezet máshoz, csak önpusztításhoz. Ez egy self-destruktív folyamat.

Inkább legyen cél, amiért érdemes küzdeni, izzadni.

Lehet, hogy hiába írok én ilyeneket, valaki még ezek ellenére is, csak ül a sötétben és azon gondolkodik, hogy végezzen-e magával.

Szerintem, az élet az egy nagyon nehéz játék, és végig kell játszani.

Mert ha nem teszed meg, sosem tudod meg, hogy mi kerül be a végjátékba.

Feladni, elfutni könnyebb. Másoknak szomorúságot, aggodalmat, fájdalmat okozni könnyebb.

Könnyebb rombolni. Könnyebb azt mondani, hogy nem tudom vagy nem próbálom meg.

De mindig ugyanott fogsz állni, ahonnan el akarsz indulni.

A sok negatívum mosolyogva, fél-kézzel le fog győzni, és nem leszel soha más, csak egy nagy vesztes, egy nulla, egy szerencsétlen senki.

Ezért kell felállni, ökölbe szorítani a kezed, és egy hatalmasat belepancsolni az élet képébe!

Sokkal többet érsz élve, mint holtan. És a halál a legnagyobb veszteség.

Nem csak téged veszítenek el, de te is elveszítesz, ténylegesen mindent.

Elveszíted azt a rengeteg lehetőséget, amik ott vártak, csak éppen nem éltél velük vagy nem jutottál el odáig, hogy megtaláld őket.

Pl.: Soha nem tudod meg, hogy akár mit-tudjam-én elnök is lehetett volna belőled, csak te nem bírtad idegileg az egészet és fejbe lőtted magad.

Soha nem tudhatod, hogy mit dob a random-generátor. Azért kell figyelni, játszani!

A lépéseket te rakod le, hogy aztán megkapd a lehetőséget az újabb lépéshez.

Lehet, hogy egy vagy két körből kimaradsz. Lehet, hogy börtönbe jutsz. Lehet, hogy elveszíted a pénzed.

De mindig lesznek előtted lehetőségek.

Köszönöm a kitartó olvasást! :)

Majd jelentkezek egy újabb fejezettel, amikor kialakul benne az ötlet és késztetést érzek a megírására.

Addig is, viszlát! :)