Visszatérés, vár építés

Sok mindennel elmaradtam, de igyekszem pótolni a hiányosságokat, nézzétek el nekem, hogy nem tudok mindent azonnal pótolni.
Egy kisebb betegséggel is küzdöttem, meg mindent helyre kellett rakni a gépen is.

Ami várható az elkövetkező periódusra:

- Töréspont folytatása (elkészült a 2. fejezet, hála az odafigyelésemnek).
- Folytatom az olvasást, hogy minél jobb anyagot tudjak én is produkálni.
- Blogger7 (majd egyszer beköszönt, ha mindent a helyére tudok állítani).
- Kifordítva feat Töréspont (igen, elkezdődik majd egy összekeverés, amit már régóta terveztem).
- Infernál (Ha megkerül a pendrive-om és sikerül visszakérnem az anyagot, akkor folytatom az írását).

Ami eddig történt:

- Folytattam a Töréspont írását. Második fejezet pipa.
- Elővettem a rajztudásom (papíron és gépen is) és próbára tettem magam, hogy mennyit fejlődtem.
- Olvastam a Tűz és Jég dala V. kötetét, a Sárkányok táncát.
- Mangákat olvastam és megnéztem a Tokyo Ghoul című animét.

Decemberben új munkahelyre (lehet írtam az előző bejegyzésben) tettem szert.
Remélem sokáig fog tartani, meg én is szeretnék sokáig maradni, hogy tudjak pénzt gyűjteni a terveimhez.
Levágattam a hajam (eléggé megnőtt már), elég rövidre (de nem kopaszra).
A szünetben (dec.24 - dec.27) először a családommal voltam otthon, majd (dec.29-jan.04) a barátnőméknél töltöttem, így az új évet is náluk ünnepelhettem meg.

Jaj, utólag is Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek (jókor, majdnem hónap végén).

Örülök, hogy 2015-ben is írhatok (magamnak) blogot.

Nagy örömömre szolgál kirakni a Töréspont c. regényem második fejezetét ide.

Bon Apetit! (Jó étvágyat)

2. fejezet

Egy barlangban tért magához. Hallotta, hogy a közelben lévő tenger milyen hangosan morajlik.
A hátában nyilalló és égető fájdalmat érzett. A lába teljesen el volt zsibbadva.
Melissa emlékeiben csak szilánkdarabok maradtak a történtekről.
Valami meghibásodott a gépben. Sokan még azelőtt meghaltak, mielőtt maga a repülőgép lezuhant volna. És egy hirtelen homály köszöntött be...
Hosszú, szőke haja rakásban állt az arcán. Próbált felkelni, de a hátában lévő fájdalom nem engedte.

- A gyerekeim. - futott végig az agyán, amikor teljesen helyrerázódott minden gondolata.
- Peter, Amelia, itt vagytok valahol? - próbált kiabálni, bár csak gyenge nyöszörgést préselt ki a torkán.

Nehezen az oldalára fordult, hogy jobban körül tudjon nézni. 
Senkit sem látott, csak szikla darabokat és rengeteg homokot. Ez még jobban elkeserítette.
Később a bal kezével kitapogatta a hátában lévő fájdalom helyét. Nagyot szisszent, amikor megtalálta.
Keze véres volt. Nem tudta megállapítani az időt a barlang félhomályában.
Miután a lábába teljesen visszatért mindenhová a vér, nehézkesen talpra állt. Igaz, kicsit görnyedve.
Minden erejét összeszedve kivánszorgott a barlangból.
Szemébe lándzsaként érkezett az erős napfény, ami már közeledett a tenger horizontjához.
A feje is megfájdult az intenzív fény hatására. Rövid idő után megszokta szeme.
A homokban néhány helyen pálmafa levelei és törmelékdarabok hevertek.
A tenger vize alacsonyan nyaldosta a partot.
Nehézkes léptekkel megindult felfedező túrájára, annak reményében, hogy hátha talál valakit.
Pár lépés után belebotlott egy hosszú, vastag, ágdarabba, amit ellepett a homok.
Gondolta jó lesz járóbotnak, hogy könnyítse a közlekedést.
Tőle jobb oldalra egy hatalmas erdő terült el tele különféle fákkal.
Mivel a parton nem látott semmilyen élőlényt mozogni, úgy határozott,
hogy az erdőben próbál szerencsét.
Az erdő hűvösebb és nyirkosabb helynek bizonyult. Érezte is meztelen talpán.
Hallotta, ahogyan a növények között állatok mozognak és adnak ki hangokat.
Kicsit félt, de érezte, hogy előbb-utóbb találkozni fog majd valakivel, aki a segítségére lehet.

To be continued...