Azóta valamelyest javult a helyzet. Lassanként mindketten kezdünk meggyógyulni.
Úgy tűnik, hogy nem hagyott el a szerencse és végre sikerült munkalehetőségeket találnom.
Nem írom le, hogy miket. Az már épp elég öröm számomra, hogy végre van valami.
Azóta beszéltünk egymással (facebook), meg telefonon is beszéltem vele.
Úgy tűnik, hogy ez a telefonos beszélgetés egy kicsit megnyugtatta a lelkünket.
Még mindig internet problémákkal küzdenek kint.
Mármint lassan 2 hónapja, hogy még mindig nem kötötték be hozzájuk az internetet.
Más szolgáltatót keresnek. Az internet mibenléte megnehezíti a dolgokat, mivel így "csak" írni tudunk egymásnak.
A telefonálás meg elég drága, főleg, hogy külföldre menő hívás. Mobil netük van, ami nem annyira megbízható. Az adatforgalom elfogyásának veszélye miatt, csak keveset tudunk írni egymásnak és ez is nehezíti a dolgot. Ha elfogy az adatforgalmuk, akkor következő hónapig nem tudnak majd netezni.
Van még millió probléma, de a legnagyobb problémák megoldódni látszódnak az én részemről.
Ha hiszitek, ha nem, én már nagyon unom ezt a munkanélküli életet. Egyszerűen megőrjíti az embert, hogy tehetetlen, nincs pénze semmire, van egy csomó szabadideje, de pénz nélkül nem ér az egész semmit. Maszekban dolgozok apuval, de az nem hivatalos, nem adózok belőle, nem látja senki, hogy nekem keresetem van.
Életemben azt hiszem, hogy ez volt az egyik legmélyebb és legrosszabb pont és időszak.
Szeretnék végre túl lenni ezen a sok rossz dolgon és végre felemelt fejjel tekinteni a világra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése