Érzések című vers trilógia
1. rész: Tombolás, menekülés
Nem könnyíted meg az életet.
Nélküled már létezni nem lehet.
Nem tudom, hogy felfogni nem lehet.
Engedj létezni! Adj teret!
Mint egy fertőző gomba.
De ha szólok, akkor én vagyok a goromba.
És csak robban a bomba.
Itt egy kráter, minden darabokban.
Bennem annyi az érzés.
A válsz megvan, nincs is több kérdés.
Túl drámás a játszma.
Minden egyértelmű, a lapok kijátszva.
Te csak sírsz, mint egy árva.
A szíved nyitott, de az elméd bezárva.
Ne érj hozzám! Ne nőj hozzám!
Jó lenne, hogy ha teret is adnál.
Mert nincs levegő élni.
Hogy újra feltűnsz, attól kell félni.
Mondtam már százszor.
Csak megmérgez, nem is ápol
Az a végtelen törődés,
ami megfolyt. Ez egy ártatlan megölés.
Kiszívod a lelkem
és a földre hullik papír testem.
Elringat a bánat.
Már nem nyitom ki kiszáradt számat.
Én nem leszek bunkó,
mert jó vagy hozzám, igen is, túl jó.
De szépen kérlek, hogy
fogd fel, amit kérek.
2. rész: Elkeseredés, elkeseredett küzdelem
Mindent kifizetek.
Semmi sem az enyém.
Minden lízingelt.
Olyan, mintha drogoznék.
Csak egy rövid ideig boldog lehetek.
Mindent megvehetek.
Csak bérlem az életet.
Minden csak képzelet.
Füst és cukormáz,
De mind bekajálják.
Hogy, mint egy királylány.
Csak élünk hevesen,
De gondolni kevesen
Tudnak.
Mert a múltjuk elől futnak.
Jó nagy adósságba jutnak.
Élj a mának! Nincs több holnap.
Ma még két pofára falnak,
Holnap mész a falnak.
Halnak
Meg sokan a nyomorban.
Mert csak ideg van a gyomorban.
Attól is majd jól laksz.
Ehetsz bátran. Sokan felfordultak.
S kezedben az élet.
Gyógyszer, nagy dózisokban méreg.
De már nem zavar a féreg.
Csak lesöpröd, meg sem érzed,
Hogy a lábad rohad széjjel.
Tegnap levágtad késsel.
S ma már nem nőtt helyette.
De már vannak a helyedben.
Ez a szék lefoglalt.
A cég már mást akar.
Nem takart
Semmi sem.
Mert mindig lesz másik helyetted.
Te meg csak azt hitted, hogy
Örökké így mehet,
Hogy nem csinálsz semmit
És mindenen nevetsz.
De jön majd a sárga csekk.
Mennyi fát és tintát nyelt be, látott ez?
Mond, hol van az igazság?
Ami igaz volt azt is átírták.
Átíratatták.
Vérrel, tele kézzel.
Gézzel, leszakadt fejjel.
Hazug szájjal, mocskos kézzel.
Ne gondolj józan ésszel!
Ami nincsen.
Sose lesz majd.
Nem láttál egy ilyen hülye fajt.
Minden mondat egymást üti.
Béke zászló alatt süti
Meg a másikat. És ez így marad.
Az emberiség visszafelé halad.
Megteremti pusztítóját.
Szandált hord meg némi tógát.
Istent játszik üres fejjel.
Nem kell ész, csak legyen fegyver.
Legyen lőszer. Legyen dráma.
Mind benne vagyunk. Nincs apelláta.
Ha mind meghalunk, ki temet el minket?
Minek is értük el ezt a szintet?
Minek is fejlődünk, ha mind hiába?
Egy egész életet dobunk kukába.
Egy egész történelem volt a példa.
De hülye ez mind, mert kell a préda.
Kell a della, kell a hírnév.
Kell halálfaj, kell a sír név.
Kell, hogy itt legyünk kőbe vésve.
Térdre rogyva, agyon lőve.
Atombomba robban halkan.
Világosság pillanatban.
Megvilágosodsz, itt az Isten.
Egy mindent elsöprő hitben. Hitman.
3. rész: Ellökés, gyötrődés
Mi vagyok én?
Egy lelki roncs, aki lehúz.
De neked nem ilyen kell,
hanem olyan, aki felemel.
Aki kommunikál a vérző szíveddel.
Ne vedd el
magadtól az időt!
A seb begyógyult, de egy tüske meg kinőtt.
Tudod számodra én nem vagyok az igazi.
Nem vagyok én senki. Nem vagyok én valaki.
Az aki, tényleg szerethetne.
Miért legyen a szívedből kirekesztve?
Eressz el!
Tudom, hogy fáj, de boldogabb leszel.
Ha belém karolsz csak ketten zuhanunk.
Előre lépünk, de csak visszafelé haladunk.
Maradunk
a földön síró gyerekek.
Hagyd, hogy el menjek, elengedjem kezedet.
Ha csak görcsösen szorítasz, az nekem is fáj.
Eltűnik a mosoly, Eltűnik a báj.
Minden mi szép volt megköszönök neked.
Szép volt az emlék, szép volt a szíved.
De ne add olyannak, ki csak egy elmosott kép.
Csak tönkre tenném, csak tönkre tenném.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése