Visszatérés

Nagyon régóta nem írtam ide és nagyon sajnálom a dolgot. Sok minden történt eddig, de mostanra eljutottam addig a pontig, hogy végre újra írjak. Folyatni fogom az írást. A WOP projektem eldobom, nem fogok vele többet foglalkozni. Helyette inkább a novella írásra koncentrálnék.

Korábban már említettem, hogy van a Testem és Vérem, meg a Kopott sikítás, amit indítanék. Meg volt egy kis eldugott is, amit a napokban találtam meg, ez pedig az Elveszett kockás füzet.

Ha minden jól alakul, akkor az idén be fogom fejezni a Testem és Vérem írását. Aztán a Kopott sikításnak akarok neki ugrani, mivel ez is ilyen reboot írás lesz. Az Elveszett pedig majd megíródik valamikor, amikor lesz hozzá kedvem, az még teljesen új dolog, nem sok ötletem van benne.

Hogy ez a kis blog is érdekesebb legyen, így ezen túl az elkészült írások ide IS felkerülnek. Nem írtam sokat mostanában és ezen szeretnék változtatni.

Egy kis kitérő:

Emlékeztek arra, hogy akartam írni a Tébolynak folytatást? Aztán végül nem lett belőle semmi. Az utóbbi időben elég sokat foglalkoztam a gondolattal, hogy mégis csak jó lenne egy folytatás, ami nem igazán folytatás, na de mindegy. Aztán megszületett. Lesz folytatás, de nem úgy, ahogyan számítanak rá. A folytatás címe pedig: Tébolyodottak. Lenne még egy kis előrevetítés, de nem akarok lelőni minden poént. Egyelőre jussak el odáig, hogy végzek az előtte lévőkkel.

Azon is gondolkodtam (ezzel kapcsolatban már volt próbálkozás korábban), hogy kéne készíteni ilyen társas írást, ahol nem csak egy ember (én) szövi a történetet, hanem sokan alkotják meg. Ez nem új keletű dolog, ilyenre már volt példa a történelem során, viszont az egészet az teszi színessé, hogy a többiek nem tudják, hogy te mit akarsz kezdeni vagy mit fogsz kezdeni azzal, ami a kezedbe kerül. Ez azért is jó, mert ilyen közösség építő jellege van a történetnek. Sajnos ez is még csak a jövő zenéje, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy vajon mennyire jön össze, sikerül az egész.

Remélem sok embernek örömet okoztam azzal, hogy ilyen híreket írtam le. Köszönöm mindenkinek, aki támogat, aki olvassa, aki igényt tart az írásomra.

Sok szeretettel: Nagy László, sokadik ezen a néven, de az egyetlen ebben a formában.