Mit érzek most

Végre eljött az a pillanat, amikor arról fogok írni, hogy hol tartok most érzelmileg, mentálisan.
Hanyagoljuk most a koronát, felejtsük el, hogy milyen nehézségeket, gátakat szab/ott nekünk.
Nem akarok senki lelki guruja lenni vagy ez a lélek tanácsadó (hiszen jelenleg én is változáson megyek keresztül).
Én csak azt tudom, hogy az emberi élet és annak szakaszai csodálatosak. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer eljutok arra a pontra az életemben, hogy már nem küzdök többet magammal, nincsenek félelmeim, nem aggódom a jövő miatt. És ez nem azért van, mert szociopatává váltam vagy ilyesmi, hanem azért, mert végre rá jöttem, hogy teljesen felesleges olyan dolgok miatt félnem, amik még csak meg sem történtek és nincsenek jelen az életemben. Nem arról van szó, hogy hazudok magamnak, hanem az, hogy látom, hogy amitől félek, az nem létezik. Nem, nem csavarodtam be. Az előző pár mondat alapján sokan megkérdőjelezhetik mentális egészségem. Köszönöm szépen, jól vagyok, nem voltam még ilyen jól talán sose. A hosszú idő alatt nem olvastam könyveket, nem olvastam szinte semmit, ami befolyással lehetett volna rám. Az idő múlásával magamtól ébredtem rá. Felesleges azon görcsölnöm, hogy hogy áll a hajam vagy tetszek-e akárkinek is. Nem arról van szó, hogy teljesen feladtam vagy eldobtam volna magamtól mindent. Csupán csak nem görcsölök, élvezem azt, amim van. Még mindig örök téma, nem hagynak vele, a család alapítás, gyerek és a szokásos dolgok. Azt gondolják, hogy én egyáltalán nem akarom. Pedig ez nincs így. Nem akarom én sem a végtelenségig kihúzni. Építeni akarom az életem, csak az, aki kívül áll, nem látja, nem érti. Nem arról van szó, hogy mindenki hülye, aki körül vesz. Csak épp nem látnak bele. Ezért nem is hibáztatok senkit. Régen zavart ez a dolog, hogy minden elúszik körülöttem. Jaj, kifutok az időből. De ez mostanra megváltozott. Én diktálok, én irányítok, az idő a kedvem szerint halad. Lehet, hogy nem vagyok tökéletes (mint sokan mások), de tudom, hogy mit akarok és hogy hogyan akarom. És nem szeretem, ha ezt megkérdőjelezik. Mindig is olyan ember voltam, aki úgy volt vele, hogy ha ő nem szól bele más életébe, akkor más se szóljon az övébe. Tudom, hogy jót akarnak, de az nem segít rajtam. Az én akaratom se segít rajtuk. Én csak annyit szeretnék, hogy: WATCH AND SEE, vagyis figyelj és lásd! Nem ígéret halmazokat akarok. Mert tudom, hogy sokszor nehéz teljesíteni. Csak annyit szeretnék, hogy senki se szóljon semmit az életemre. Dőljön mindenki hátra és figyeljen! Tudom, nehéz megállni beleszólás, szavak, tanácsok nélkül. Mert mindenki attól fél, hogy nem fog sikerülni. Mindenki attól fél (ez eddigi ismereteik alapján), hogy nem úgy fogok tenni, ahogyan elterveztem. Nehéz meggyőzni a kritikusokat, de nem lehetetlen. Én úgy érzem, hogy jó úton járok, ott vagyok, ahol lennem kell és azt teszem, amit tennem kell. Az, hogy húzom az időt, nem a félelmem miatt van, hanem azért, mert úgy érzem, hogy még nem kell lépnem. Sosem jártam még ennyire közel önmagamhoz. Lehet, hogy ez az infó túl sok vagy nem túl értelmes, de most így tudom kifejezni magam. Jelenleg ezen a szinten állok.

Köszönöm bárkinek, aki elolvasta (valaha).