A gödör
- Segítség, valaki! - szólt egy hang a mező közepén. Egy bajszos, kalapos paraszt bácsi sétált arra felé. Kereste a hanghoz tartozó alakot, de nem találta. Nyár volt, rettentő hőséggel. A szél sem akart fújni. A mező arany színbe ragyogott a napfényében.
- Segítség, valaki! - kiáltott újra kitartóan az illető. A hang alapján egy férfi lehetett. A bácsi vakargatta a fejét, de még mindig nem látta a személyt. Sétált, fülelt, kereste a kiáltozót.
- Segítség! - kiáltotta megint elkeseredett hangon az ismeretlen személy.
- Merre vagy no? - szólalt meg a paraszt bácsi, akit amúgy Dezsőnek hívtak.
- Erre, erre. Végre, valaki. Köszönöm Istenem! A bácsi végre rá lelt a hang forrására. Egy nagyon mély gödörben állt egy kócos, rövid, fekete hajú férfi, akinek nem volt bajsza, de borostái viszont igen.
- Hát oszt tö, hogy kerülté' idé? - nézett le a pórul járt fickóra.
- Szerencsétlen történet. A városból jöttem hivatalos ügyben. Nem ismerem a környéket.
- Azt vettöm észrö. - köpött egyet a bácsika.
- Ellopták az összes holmim, suttyó kis gyerekek. Még cipő se volt a lábukon. Futottam utánuk, de túl gyorsak voltak. Nem vettem észre, hogy itt van ez a gödör és bele estem.
- No, várjon ögy kissé. Nem vagyok elég magos, hogy ki tuggyam húzni kendöt. Keresök egy ágot, amivő ki tudnám húzni. - és a mondat befejeztél eltűnt hang nélkül.
A meleg nem kímélte a férfit még a gödör mélyén sem. Több órahosszát eltöltött lent, de a bácsi felől nem hallott. A távolban hallott egy kutya ugatást. Nem adta fel a reményt, mert Dezső volt az egyetlen reménye, hogy kijusson a gödörből. Motoszkálásra lett figyelmes.
- Ó, hála az égnek, hogy vissza jött. Köszönöm, köszönöm. - nézett fel hálásan a gödör szája felé. Mikor realizálódott benne, hogy fentről mit lát, a szemei elkerekedtek és elsápadt. Egy nagy durranás hallatszódott: Bumm. A távoli fákon lévő madarak azon nyomban felszálltak az égbe.
- Adjon Istön! - köpött egyet, majd a füstölgő puskát felemelte és tovább állt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése