kedd, május 24, 2016

Kifordítva folytatás

26. fejezet


- A csapatomhoz viszlek, ott nem érhet baj. - mondta a fiú a lányt támogatva.
- Köszönöm, hogy segítesz nekem. - szuszogta halkan.
- Ugyan ez semmiség. Mi, emberek tartsunk össze. - mosolygott a lányra.
Elérték a templom tetejének a szélét. A templom torony falába egy kampós vas volt rögzítve, amire egy hosszú fém drót volt kötve. Egy csúszópálya.
- Itt le kell csúsznunk. - fordult a lány felé. - A legjobb az lesz, ha te mész előbb, kettőnket úgy sem bír el egyszerre.
A lány nem szólt semmit, csak felkapaszkodott a csigára és lecsúszott. Nézte ahogy a lány csúszik lefelé a fémdróton. A hó nagyobb szemekben kezdett esni. A szél is megerősödött. A kabátját tépkedte, mint valami kérlelő gyermek. Átfagyott kezeivel megragadta a csigát, majd a tető szélétől elrugaszkodott és ő is elindult lefelé. Csúszás közben érezte, ahogy a hideg levegő megcsípi minden egyes porcikáját. Lent egy hatalmas nagy szivacsréteg fogta fel a leérkezők lendületét.
- Ez most húzós lesz, de ezen az utcán végig kell mennünk. - újból a lány hóna alá bújt, hogy támogatni tudja. - Bármi történjen, ne állj meg!
- Rendben.
Szerencséjükre a környéken nem ólálkodott egyetlen egy olyan lény sem. Megérkeztek a rejtekhelyre. Régebben bankként szolgált az intézmény. Egy kisebb lépcsősor vezetett fel az épületig. Az ablakok be voltak deszkázva. Az épület előtt legalább 5 felfegyverzett ember állt. Amikor meglátták, hogy közeledik Róbert, egy "vendéggel" rögtön meg is szólalt az egyik:
- Né' má' kit fújt ide a szél. Robika, a hős harcos. - elnevette magát.
- Nagyon vicces vagy Flint. - szólt oda neki Robi. - Inkább segíts támogatni!
A férfi nem szólt egy szót sem, ment és segített. Az egyik őr beszólt, hogy nyissák ki az ajtót.
Rövid idő múlva kinyílt a hatalmas, tömör vas ajtó. Odabent rengeteg ember nyüzsgött. Voltak, akik kártyáztak egy asztalnál és olyanok is, akik aludtak kanapékon. Volt, aki könyvet olvasott az egyik felfelé vezető lépcsőn. Voltak sebesültek, akik kihajthatós ágyakon feküdtek.
- Ülj le ebbe a fotelba. - mutatott rá Robi. - Hamarosan jönni fognak az orvosaink, akik ellátják a sérülésed. Haladt volna tovább, de a lány megragadt a ruháját:
- Várj! - meglepődött ezen. - Kérlek, áruld el a neved!
- Robi vagyok, ennek a csoportnak a felderítője.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése